HTML

3 hónap Izlandon NCTA ösztöndíjjal

IzLand! Iskolák, civilek, gyerekek, nők, korok... Iceland! Schools, civilians, kids, women, ages...

Friss topikok

  • Hága Antónia: könyvet kellene ebből írni. Jók a fotók, nagyon jó a szöveg...megvenném.. (2014.01.05. 11:26) Reykjanes félsziget 13.11.18.

Címkék

Mínusz 20! 13.12.05.

2013.12.07. 02:17 Bak Zsófi

kattlogok.jpg

Norway Grants Autonómia    Demnet       Kárpátok     Ökotárs      EEA Grants

Még egyszer sem fordult elő, hogy a Mikulás ne jött volna a gyerekeimhez. Most először. 38 év óta. De van kifogás, és van helyette mese, amit ha olvasnak, esetleg szórakoztatónak találnak, a képeket is megnézegethetik, a Mikulás meg majd a jövő héten jön kivételesen.
Meg az anyunak is ma van a szülinapja. Hozzám mindig jött a Mikulás, az érzésre, hogy résre nyitom a szemem hatodikán reggel a sötétben, mintegy nyugtázom az ablakban az ajándékok körvonalát, és boldogan visszaalszom, ha eddig nem, mostmár biztosan sosem fogom elfelejteni. Emiatt az érzés miatt jött eddig mindig az összes (már jócskán felnőtt) gyerekemhez a Mikulás. Az ablakban általában egy nagy, piros kartonból, iratkapcsokkal összetűzött puttony állt, illetve egy puttony-köpeny, nem volt alja, de arra nagyon jó volt, hogy piros legyen, és ne látsszanak ki belőle a meglepetések. Mindig volt valami kicsi játék, valami kicsi komoly (pl. sokszor kaptam új kottát, megvan még mind), és a többi igazi Mikulás dolog: csoki, banán (!), mandarin, narancs, diófélék. A legviccesebb az egészben mindig az volt, hogy mivel Anyunak meg szülinapja volt, előző nap meg neki kellett volna mindenfélét kapnia. Kapott is, de gondolom, nem eleget, mert 18 évig, amíg otthon laktam, minden egyes alkalommal kb. hetedikére megette az ablakból az összes csokimat, amit utóbb darabonként, rettentő lelkifurdalást mímelve bevallott. Akkor sem, azóta sem nagyon eszem csokit, igen ritkán csak. Ezt ő persze pontosan tudta, ez a játék része volt annyi éven át. Én meg boldogan asszisztáltam ahhoz, hogy évente egyszer végre annyi csokit vegyen magának, amennyit szeretett volna.

Mi nagy izgalommal keltünk fel, mert láthatóan igazat mondott az időjárás jelentés: kelt a nap valamivel 10 után . A terveink szerint (miután kb mindent, ami elképzelhető magunkra vettünk, uzsonnát becsomagoltuk) 11 körül (bár még kicsit sötétben) már az autóban ültünk, és megállapítottuk, hogy

IMG_5915.JPG

fok van. Hm. Hegyet mászni akartunk. A Hveragerði hegyet, ahol egyedül voltam, és kicsit féltem (ld. Hveragerði a hóban c. bejegyzést valamikor egy bő hónappal és 20 fokkal ezelőtt). Majd pont minket, a kipróbált tengerjárókat fog egy kis mínusz 13 eltántorítani, amikor végre kisütött a nap! Hát nem, így nem néztünk a hőmérőre, hanem neki a déli 1-es útnak. Azért oda-odapillantottunk a műszerfalra, már csak a hecc kedvéért, meg hogy fényképezhessük, amit látunk:

20.jpg

A végeredmény: mínusz 20! Azért ilyet nem emlékszem, hogy láttam volna, talán utoljára akkor volt ilyen hideg Pesten, amikor még egyrészt nem volt autónk, másrészt ha lett is volna, nemigen volt benne hőmérő.

Na pont jókor kell nekünk  a hegyre mászni. Izlandon télen azt hiszem, nem a mínusz, ami számít, hanem a szél meg ha esik. Ha nem szél és nem esik, lehet menni. Mi mentünk.

Megint eltévedtem, pontosan úgy, mint a múltkor, vissza kellett menni az információhoz a főútra, be a postára, mint a múltkor, de nem kérdeztem meg, mint a múltkor, hogy hol van az, ahol a hot springben lehet fürdeni, mert a múltkor már kinevettek miatta, hanem - mint egy jártas, csak épp nem jut eszembe ember - azt kérdeztem: merre kell menni a Reykjadalur felé? Megint, mint a múltkor, kaptunk kis térképet, amin a lány bejelölte, merre, mondta, lehet menni, van út (a hó alatt hehe), és mentünk. És megtaláltuk a kis kávézót, zárva volt, de ott lehetett parkolni. Hveragerði egy kicsi városka, felmegy e hegyre kicsi házaival, panzióival. Egyeteme is van, uszodája, melegházai. Hókotrója nincsen. Az utcák vagy húszcentis hóval, vagy letaposott, tükörsíma hóval borítottak. Szögesgumi fel a hegyre, le a hegyről, no para. Parkolóban szerelvényt igazítottunk, legalsó trikót a legalsó gatyába, következőt a következőbe, ki ne kandikáljon egy négyzetcentinyi derék, hát, oldal, bármi. Nagy pulóvert is eligazítottam, sálat szorosra, sapka, rá a kapucni, kesztyű alaposan a kabát ujja alá besimítva, kajás hátizsák Péter hátára, egy zsömle elöl, megenni, iPhone a zsebbe, fényképezésre előkészítve, és rajta.

2013-12-05_13-34-53_513.jpg

Az első kilométer után azt hittem, meghalok. Gondoltam, mi lenne, ha visszafordulnánk, és nem kapok levegőt, lihegnék a mászástól, az eleje nagyon meredek, de nem tudok, mert nem bírok beszívni annyi jéghideg levegőt, amennyire szükségem volna. Kicsit lemaradtam, meg-megálltam, a sálat megpróbáltam a szám elé rendezni, valahogy túl kell jutni az elején, erre emlékeztem is. Sikerült, sőt, még a zsömlét is megettem, anélkül, hogy megfúltam volna tőle, ittam patakvizet, és addigra szinte fölértünk, innen már majdhogynem vízszintben kellett még jó 2 km-t gyalogolni.

El-elsüllyedtünk a hóban, pedig igyekeztünk az előttünk haladók lábnyomaiban lépegetni, megvártuk egymást, aztán én mentem elöl, hogy legyen biztosítás, amikor orraesem. Egyszer sem estem orra, de alaposan elsüllyedtem nem egyszer.

2013-12-05_14-03-Zsofi.jpg

A jó kis 1500 koronás ECCO csizma állta a havat, arról nem tehetett szegény, hogy fölülről belement egy-egy nagyobb adag, amikor térdig elsüllyedtem. Nem fáztam, olykor még a kesztyűt is levettem. Péter is volt, hogy elsüllyedt, de jól haladtunk. Vízesés, kicsi jégcsapok, gőzölgő forrás, gyönyörű táj, nagyon hideg.

IMG_5940.JPG

Így ketten nem volt hosszú az út. Másfél óra alatt értünk el a hőforráshoz, de nem tudtuk teljesen megközelíteni, mert kb 100 méterre tőle elfogytak a lábnyomok. Úgy látszik, ebben az időben nem lehetett tovább menni. nem baj, láttuk, és bár a hátiban ott voltak a fürdőruhák, ez alkalommal sem lehetett megfürdeni a Reykjadalur forró folyójában. Ha visszajövök egyszer, nem decemberben, megfürdöm benne.
IPhone megadta magát, nem lefagyott, hanem megfagyott. Se kép, se hang nem jött-ment ki rajta. Fel kellett melegíteni, újraindítani, és így. (Nem egyszer, hanem többször tette ezt a kirándulás alatt.)

Még mindig sütött a nap, de már rózsaszínedett a láthatár, mintha készülne lemenni, pedig alig volt 3 óra. Kicsit mintha fázni is kezdtünk volna, lefelé nem melegíti az embert az erőfeszítés, pedig még a maradék kaját is megettük, ittunk rá megint hidegvizet a jégcsapok mellett.

IMG_5954.JPG

Lefelé egy óra is elég volt, visszaültünk az autóba, de akkor már igazán nagyon fáztunk.

2013-12-05_14-44-48_814.jpg

Bár időre kellett hazaérni, de volt még bőven, úgyhogy nem haboztunk, elindultunk Hveragerði geotermális fürdőjébe, meg kell melegedni!
Ez a drága kategóriába tartozó kis uszi volt, 570 isk-et fizettünk. A városi uszik eddig 370 és 550 között mozogtak, a neves fürdők, mint a Laugarvatn, a Myvatn meg a Blue Lagoon nagyságrenddel drágább ezeknél. Nem baj, csak meleg legyen a víz! Isteni meleg volt, a melegebbik hot tub-ban nem volt rajtunk kívül senki, mint ahogyan az öltözőben se igen. Nem mentünk a nagy medencébe, se a gőzbe, csak ültünk a forróvízben, míg teljesen meg nem fagyott a hajunk. A hegyen Péter sálja és bajusza volt tiszta dér, mint a Deltában, nekem meg a kabátom számig érő gallér része. Itt a gőz ráfagyott a hajunkra, kőkemény volt, ahogy hozzáértünk. Egy óránk volt a melegvízben, nagyon jól esett! Szép kis uszi ez is.

uszi_1.jpg

Az uszi előtt egy járó motorú autó állt, gondolom, a gazdi bement úszni egyet, és nem akart a hideg kocsiba visszaülni. :)

Leszaladtunk a helyi boltba, ott vettünk kenyeret meg tejet Péternek vacsira, mert én meg voltam hívva egy női partyba estére Krisztával. A péknél vettünk valami kicsit finom sütit, és elfogadtunk egy ingyen kávét a Bónus-ban. A pék is a Karácsonyra készül, mint itt minden és mindenki. A JÓL Karácsonyt jelent.

IMG_5962.JPG

Este elmentem a partyba, ahova hortobágyi húsos palacsintát vittünk, amit Krisztával kalákában készítettünk: ő a palacsintát, és a hortobágyi húsost. Nagy sikere volt, annak ellenére, hogy rengeteg egyéb finomság is volt az asztalon. Saláták, karácsonyi sütik különböző nemzetek szokásai szerint, pirított, cukros mandula, rizstorta, amerikai csirkeszárnyak zellerszárral, nachos, de legfőképpen igazi, érett, és rengeteg ananász! Senki nem kért belőle, nem tudom, miért, lehet, hogy azt hitték, izlandi. Megettem szerintem kb 2 egész ananászt. Kár, hogy nem hoztam el, ami maradt, király finom volt.

IMG_5963.JPG

Ma elkezdtem búcsúzkodni.
Beládáztam és postára adtam a két gyönyörű takarómat, amiket 500 ISK-ért vettem, és 50 euróért adtam postára Pestre.

Elmentünk a zöld boltba, hátha találunk 10 ISK-ért még egy lundát, mert amit találtunk, azt Péter a Ferinek vette.

IMG_5969.JPGIMG_5970.JPG

Aztán kimentünk a Seltjarnarnesre a világító toronyhoz, mert az nagyon tetszett mindkettőnknek, én most voltam ott hetedszer a 3 hónap alatt, nyilván van benne valami, ami miatt az ember visszamegy oda.
Először Krisztával voltam ott, az északi fényt kergettük azon az estén, amikor Reykjavíkban és Hafnarfjördurban leoltották a lámpákat, hogy jobban lehessen látni a fényt, de sajnos nem tudták elűzni a vastag felhőréteget, így ha volt is, nem látta senki.
Másodszor Petivel voltam, nem tudtunk átmenni a toronyhoz a dagály miatt, ami elöntötte az átjárót.
Harmadszor egyedül voltam, miután Peti elment, másnap, nem volt nagyon jó kedvem, de lett ott, megtaláltam a Kvika-t is, hallgattam az ABBA-t, és gyalog mentem vissza a városba a Grotta-tól, 5 km!
Negyedszer szakadó esőben, autóval mentünk ki megmutatni Péternek, hogy itt ilyen is van. Nem láttunk semmit, majdnem sötét volt már, és ömlött az eső.
Ötödször Péterrel mentem, szép idő volt, apály, kisétáltunk a toronyhoz, megettük az utikaját, megmutattam a Kvika-t, fényképeztünk, ittunk a kútból.
Hatodszor ma voltam, a hetedikre nem emlékszem, de szerintem volt.
A köveken fagyott tenger, megkóstoltuk, sós. Az ivókútból meg alighanem jégkása folyik.

IMG_5976.JPGIMG_5979.JPG

Tél, tél, tél.

Elmentünk a Hresso-ba kávét inni és cigizni, de annyira hideg volt, hogy nem lehetett megmaradni, pedig fűtenek ezekkel a hősugárzókkal, meg takarók is vannak, de már ehhez nagyon hideg van. De ez is a búcsúzkodás része kellett, hogy legyen. A Hresso-t a szintén ösztöndíjas Peti mutatta meg, pont amikor már nagyon tele volt a zsákom azzal, hogy nem lehet egy normális, fedett, széltelen helyen elszívni egy cigit. Írtam is erről, emlékszem.

2013-12-06_16-08-38_388.jpg

Vásároltunk halat meg szusit, ezeket otthon nemigen fogunk, ettünk fánkot a kikötői bevásárló központ előtt, majd lefagyott a kezünk, hazajöttünk, és elrohantunk a kedvenc uszodánkba melegedni a szabadtéri forróvízben. Különös dolog ez. De most csak mínusz 4 volt, nem fagyott meg a hajunk.

Hazafelé jövet meg végre vettünk egy pizzát a Domino's-ban, amit három hónapja nézegetek, de drágállottam. Ja, merthogy nem mentem be megkérdezni, hogy mi a fenének az ára van oda kiírva, most se tudom, mert a pizza, amiről azt hittem, hogy 3000 vagy több, 1500 volt, és óriási. És finom. Kólával!

Holnap tovább búcsúzkodom.

Hj_2.jpg

https://picasaweb.google.com/104734796439408603225/Minusz20130205

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hafnarfjordur.blog.hu/api/trackback/id/tr425679444

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása