Már megint jól egyedül maradtam. Még egy utolsó két hét. Lehet, hogy az életben nem lesz több ilyen. Erre én, ahelyett, hogy jól örvendeznék, hát, elég nyomi lettem. Megint megállt az idő, ami az elmúlt egy hét alatt rohant. Petinek van rá elmélete: akkor rohan, amikor a rengeteg élmény éri az embert. hiszen normális esetben egy évre elegendő az az élmény mennyiség, amit pl. most vele egy hét alatt szereztünk. Ugyanakkor meg úgy tűnik, mintha hosszú idővel ezelőtt kezdődött volna ez a hét, épp azért, mert a rengeteg élményt az ember el akarja osztani egy normális befogadási időszakra, nem pedig 7 napra. Érdekes és logikus elmélet.
Az autót kölcsön adtam Krisztának, mert neki meg most van itt az Embere, ők bezzeg elmentek a Snaefelsnessre. Na, azért lehet, hogy ezt még bepótolom majd. Mivel nincs autó, lehetett buszozni tegnap. Ahogy megigértem magamnak, kibuszoztam fényes délben a Seltjarnarnes félszigetre, hátha apálykor tényleg ki lehet sétálni a Grotta-hoz.
És hátha megtalálom a Kvika-t, azt a klépzőművészeti alkotást, amiben lábat lehet áztatni. Meleg víz van benne, mint egy kicsi geyzir, csak ott bugyog, de eddig nem még nem láttam.
Kinéztem a busz útvonalat, van online menetrend, be kell írni az adatokat, és ő megtervezi az utat. Átszállós út, 1-es, 11-es. Tudtam, mert voltam már kint busszal, kétszer is. Meg autóval is kétszer. De most megint ragyogott a nap, jó kis hideg volt, alaposan beöltöztem a túrához: dupla nadrág, dupla pulcsi, dupla zokni, sál, sapka, dupla kesztyű. A buszon majdnem megbuggyantam. Fűtenek, mint állat.
Előtte még a postára is beugrottam megtudni az árakat, ha mégsem fogok tudni mindent hazavinni, vagy küldeni. (Pont, mint otthon, az árak, se több, - és sajnos - se kevesebb.)
Azért, mert tegnapelőtt, csütörtökön, az elutazás miatti bánatomat a Salvation Army Shop-ba fojtottam. Kettő barna, puha takaró lett az eredmény, de jó lenne Brekibe majd, 1 ezer Ft-ba került. Kimostam, megszárítottam, illatos, puha és meleg, csak éppen hogy a fenébe jut el Budapestre? Megoldom, ahogy magamat ismerem.
Tehát bementem a belvárosba az 1-essel, átszálltam a 11-esre, ami kivitt a félszigetnek majdnem csücskére.
Jól látható, hogy sétaút van a toronyig, nem is keskeny. A minap, amikor ott voltunk, a kőgáton próbálkoztunk kibillegni, de nem lehetett, mert a dagály egy szakaszon még a kőgátat is víz alá vonta. most több 10 méteres út volt mindkét oldalon a kőkerítés mentén. Sehol senki, én egyedül meg a sirályok. Egészen jó kedvem lett. Kimentem a toronyhoz, hallgattam a zenémet a telefonon, fényképeztem.
Még táncoltam is egy kicsit az árnyékommal! :) Megpróbáltam levideozni az árnyékot, de nem engedte a gépezet, mert amikor videora kapcsoltam, elhallgatott a zene. Zene nélkül meg nem ment. Körbejártam a tornyot, van ott egy kis épület is, talán kávézó a nyárra, de sehol egy lélek se járt.
Találtam a múltkorinál még halottabb medúzát, csak ott volt a kavicson. Szegény, kihozta a hullám, de vissza már nem vitte.
Elindultam visszafelé, kitűztem célul: begyalogolok a belvárosba a tengerparti sétányon: 5 km!
Menetben 10 perc múlva megtaláltam a Kvika-t, amiről eddig csak képeket láttam, mutattam, de nem leltem. Na, most meg itt volt. Érdekes, tényleg kicsi, de bele lehetne ülni, ha muszáj, inkább lábat szoktak benne melegíteni valóban. Kicsi ház is áll mellette, talán véletlenül pont ott, nem tudom. És van ivókút is, ami épp jól jött.
Az úton egyre csak könnyítettem a szerelvényen: sál le, kesztyűből elég egy is, kabát kigombol, végül le kellett ülni egy padra, és a pótzoknit is le kellett venni, annyira melegem lett. A sétány mellett végig kis táblák mutatják, hogy milyen madarak honosak arrafelé, és hogy ha megállunk, és kinézünk az óceánra, mit látunk: hegyeket, mi a nevük, csúcsok, völgyek, laposok, szigetek. Esja a legfontosabb, havastetejű látnivaló. (Csütörtök reggel volt egy kis havazás, de hamar elmúlt itt, a városban.) Kék árnyalatú ez a tengerpart végig, amíg csak a városba nem ér az ember.
Strandok, homokos öblök, óriási sziklákkal borított részek mellett megy el az ember. Többen sportolnak a sétányon, vagy csak sétálnak, kutyáznak. Sehol nem szabad elengedni a kutyákat a pórázról. Nem láttam még egyáltalán elengedett kutyát. Csak rengeteg cicát.
Az összes ivókútnál megálltam inni, miből következően eléggé megszaporáztam a sétány végén a lépteimet meglátva egy benzinkutat. Már a kikötőben voltam, jókora bevásárló központ, meg éttermek, dizájn boltok között. Erre is jártam már egyszer-kétszer autóval, de nem láttam belőle semmit akkor. most meg, gyalog, nagyon érdekes hely ez is. Persze megszomorodtam, hogy nem tudtam, van egy tengermúzeum (már hogy is ne volna), ahonnan fel lehet menni a partiőrség hajójára. Nyilván lett volna rá kereslet az elmúlt héten.
Remek az a panoráma fotózás!
Csak mentem és bámultam, találtam egy thai éttermet, olcsó és nem finom, de nagyon éhes voltam, ettem egy levest. Mivel nem volt egy élmény, nem írok róla. (ld: Nothing to write home about. Literally.)
Visszakrültem oda, ahonnan a bálnát-nem-látó túrára indultunk, és gyorsan lefényképeztem azokat a képeket, amiket le akartunk akkor, de valahogy lemaradt. Itt egy:
A kikötő egyik vendéglátó egysége előtt találtam ezt a kis kuckót, feliratot, ami megint eszembe juttatta Margret (a vendéglátóm) első heti figyelmeztetését: you have the right to smoke. De hogy még törődnek is vele, hogy ez ne legyen kényelmetlen! Szokatlan, de itt elképzelhető. (Egyébként a reptéren is van kuckó, kint, hogy ha zuhog, vagy fúj, vagy hó, ne kelljen a dohányzóknak kényelmetlenkedniük.)
Mellette vicces biciklitároló, a bicikliket egy láncból készült, rozsdás biciklihez lehet kikötni, nem mintha bárki ellopná, csak, gondolom, hogy föl ne boruljon.
A leves, a kikötő, a tároló, meg minden után megérdemeltem, hogy beülhessek a cigizős kocsmába egy kávéval, teával, hogy megírjam az elmaradásaimat. Persze belebotlottam abba az antik boltba, amit kb az első héten kinéztem, hogy egyszer majd bejövök... Kirakat és enteriör:
És most figyelj: NEM VETTEM SEMMIT! Egyetlen nyomorult darab tejkiöntőt se!
Viszont beülve a kávézóba elszívtam egy fél doboz cigit, na, ilyet se csinálok többet, az tutti. Egyrészt, mert megfájdul a fejem, másrészt meg nincs ennyi cigim. :)
https://picasaweb.google.com/104734796439408603225/Seltjarnarnes
