Kicsit, úgy látom, összekeveredtek a dátumok, de nem baj.
A Golden Circle túrára ellenkező irányban indultunk el, mint az itt szokásos. A szokásos útvonal: þingvellír Nemzeti Park, Geyzir, Gullfoss. Mivel a "hivatalos" golden circle-be a Kerið vulkán krátertava nincs benne, és nekem - azt hiszem - az a kedvencem az eddig látottak közül, mi szembe indultunk, a tóval kezdve az utat. Valamint, ezt is meg kell vallanom, nekem a Nemzeti Park nem volt egy túl nagy durranás, és jobbat eszeltem ki az út végére: Laugarvatn Geothermal Bath-t. Később. Most indultunk tehát a Kerið felé. Az út ismerős volt, erre indultunk Jökullsárlónba is, ez az 1-es autóút, ami körbe megy a szigeten, dél felé indulva Hfj-ból. Gyönyörű időnk volt megint, akár egy trikóban is ki lehetett szállni báránycsalogatásra. Almával, fűvel, zuzmóval csalogatás ellenére sem jöttek oda, sőt, amint az autó megállt, elfordultak, elmentek. Nem szaladtak, csak elmentek. Biztosan erre tanítják őket, ne álljanak szóba jöttment idegenekkel.
Persze szét aggódtam magam, hogy nem találom meg a Kerið-t, mert arra emlékeztem, hogy a lányokkal szinte csak véletlenül találtunk rá, a nagy Izland térképen ugyanis - expressis verbis - nincs rajta. Azaz ez a betűsor nem szerepel a térképen. Nem értem, miért, szép is nagyon, érdekes is, története is van, hírességgel is összefügg. De persze sokat segített a megtalálásban (elment az út mellette, nagy betűkkel ki volt írva, rajzolva: POI! Kerid.
Megint ott voltak az önkéntes vulkánjavítók, és megint kellett volna kétszer 350-et fizetni, de 500-ért "be"mehettünk, nem volt több helyi pénzünk. Ebben a napsütésben még szebbnek láttam, mint a zuhogó esőben, de lehet, hogy ez csak az általános közérzetnek volt betudható.
Azon elmélkedtünk, hogy vajon miért van az, hogy az embernek mindig, minden körülmények között fel kell másznia egy magas hely legmagasabb pontjára? Peti úgy vélte, ez az általános emberi tulajdonság okozhatta Erős Zsolt halálát is. Eleve jó magasan voltunk, mégis, még magasabbra kellett mászni.
Aztán meg mélyre. Lementünk a tó partjára, a kráter aljára követ nézni, padon ülni, napozni. Gyönyörű kráterdarabokat találtunk, amiket nem szabad elvinni onnan, direkt megkérnek rá a bejáratnál. Csak megnéztük.
Jó közelről is megnéztük, belefényképeztünk a vízbe, én meg napoztam a padon. Nincs lefúrva a pad. - vette észre Peti, a padok nagy barátja és megmentője.
Talált egy kis szemetet is a parton, azt morogva beletette a szemetesbe, aztán visszamásztunk a peremre egyetlen botlás nélkül. Pedig néhol eléggé sáros-csúszós volt.
Fönt nem győztük csodálni a vörös lávakövet, amit nem szabad elvinni. Pedig olyan sok volt!
Tovább indultunk a Geyzír felé. Út közben elmeséltem, amit tudok róla: Geysír a neve annak a gőzkitörésnek, melyet - városi legenda szerint - az emberek eltömítettek beledobált kövekkel. Nem igaz, egy földrengés tömítette el. A földrengés előtt 60-70 méter magasra is kitört olykor. Helyette most Stokkur tör ki, 5-8 percenként.
Megvártunk 10-15 kitörést, előtte ebédeltünk a helyi megállóban, hagymakarikákat, sült krumplit, burgert. Az összes kisgeyzírt is megnéztük, lefényképeztük, megfogdostuk, már amelyiket lehetett. Egy egész geyzírmező
van ott nézésre. Nagyon fantasztikus. Ez egy kicsi, kék geyzírtó, amit a múltkor nem lehetett jól leképezni, mert a zuhogó eső nem engedte látni, milyen tiszta és milyen kék.
Gullfoss vízesés következett az úton. Ez igazából nem a kör része, mert a geyzírtől oda, meg vissza kell menni ugyanazon az úton, a vízesés egy zsákutca végén van. Valahogy nem tetszett annyira, mint először, meg mint azok, amiket a Jökulsárlón felé láttunk. Grandiózus, dupla vízesés ez. Egy ifjú egyszer meglátott egy lányt a túlparton, és annyira tetszett neki, hogy nekivágott a vízesésnek, hogy átjusson rajta keresztül hozzá. A vízesés kettévált, és nem nyelte el őt, a fiatalok boldogan találtak egymásra. Ugyanez a magyar népköltészetben nyilván ember- és lóhalállal végződne. Ez is egy a különbségek közül.
A lányokkal nem lehetett odaférni ehhez a turista fényképezési ponthoz, mert éppen sikerült egy nagy létszámú túrista csoportot kifognunk Itt gyakorlatilag sorban állnak az emberek, és fényképezik egymást. Mi se hagyhattuk ki tehát, különösen, hogy nem volt ott senki.
Minden vizet megnéztünk, az összes magaslatra kimásztunk, nem mentünk le a vízhez, mert nagyon jeggesnek látszott az út. Elég hideg volt akkorra már, ment le a nap.
És most következett az a rész, ahol nem voltam még, noha a lányokkal láttuk a bejáratot, de nem is emlékszem már, miért, nem mentünk be. Talán még előttünk volt néhány kaland. Ezért, erre emlékezve, az út végére szerettem volna ideérni, sikerült.
Ez Laugarvatn Geothermal Bath. Hát ilyen szépet is igen ritkán látni. A fürdő természetes forróvízre épült. Nem csak kicsempézett medencék, hanem lávaköves medence, háromféle gőz, szauna, gyerekvíz, és a tó áll a rendelkezésre. A medence a tó partjára épült, kis ablakkal lehet kibámulni a hidegbe a melegből. mármint a meleg vízből. Szabadtéri helyszín, úgyhogy el kell süllyedni, mert kint jó hideg van.
A medencék nem egyforma hőmérsékletűek, van olyan ugyanis, amelyiket hűtik. Magától elég forró lenne. Voltak ott mások is: egy vancouveri házaspár, egy család kisgyerekekkel, meg egy Sri lankai norvég pasas. A többiek beszélgetését hallgattuk, és áztunk.
A köves medence volt a legklasszabb, én még nem láttam ilyet. Biztos vannak wellnessek, ahol van ilyen, nekem új volt. Feküdtünk a forró köveken a vízben, mint a fókák. Lassan sötétedett, egyre szebb lett, kékebb minden.
Mivel a kanadaiak megpróbálták, nekünk is muszáj volt: belemenni a tóba. Amikor az embernek elérzéketlenedik a lába a hidegtől. Jökullsárlónnál mondta a kétéltűn a vezető, hogy kb 4 percet lehet élve kibírni a vízben. Hát itt szerintem akár hatot is ki lehetett volna. Gondoltuk, bemártózunk. Szó sem lehetett róla! Visítva menekültünk vissza a melegvízbe, ami persze égetett a tó után.
Vicces: nem szabad fejest ugrani. Hihihi.
Lassan ment le a nap, szemben, a képen alig, de a helyszínen jól láthatóan az Eyjafjallajökull havas teteje, rózsaszín égbolt, gusztustalan. mindez a vízből, a kis ablakon át, esetleg kiemelkedve a vízből, ha már túl meleged van. És megint egy hihetetlen, soha nem látott, nem tapasztalt kaland.
Megettük a maradék szendvicseket, mielőtt hazaindultunk volna a fürdő kínálta, takarókkal alaposan ellátott dohányzó teraszon.
Hazafelé a sötétben a különösen kivilágított útban gyönyörködtünk,
