>Tegnap focimeccset néztünk a kocsmában, ahol van cigaretta-szoba. Nem a cigaretta szobában néztük, hanem bent, a jó meleg, nem büdösben, de én kétszer is kimehettem a nem nagyon hidegbe, és ott nézhettem tovább, miközben cigarettázhattam. Ettünk jalapeno-poppert és szuper nachos.t is. Már most kétszer is ettem itt ilyet, harmadszor már nem fogok kérni. Elég volt. A szuper nachos olyan óriási, hogy mire leérne az ember a tányér aljához, elázik a szuper nachos, és nem annyira szuper többé.
Ma azonban reggel megint sütött a nap! Úgyhogy menni kell. Sajnos kicsit későn ébredtünk, így lemaradtunk a Vestmannaeyjar-ra induló kompról, amihez 137 km-t kell autózni. Nagyon húzós lett volna, hogy odaérünk-e, nem mertünk kockáztatni. Van itt is még elég néznivalónk.
Először a helyi halboltba mentünk, amiről már sokan dícsérőleg szóltak nekünk: a legjobb reykjavíki halbolt Hafnarfjordurban van. (?) Tényleg elég jó kis halbolt, van benne sok hal. Nevük is van általában, izlandiul. Van hozzá kép is, angolul is megnevezve a halak, de ettől még nekem fogalmam sincs, melyik micsoda. Azt tudom, hogy amit én megszerettem, az fehér színű, és ypszilon van a nevében. Péternek könnyű, ő a lazacot szereti, lazac az lazac, lax, salmon, meg piros. A fiú nagyon kedvesen igyekezett magyarázni a halakról, de mivel nem tudta, hogy én alapjában véve nem eszem halat, nem jutottunk túl sokra. Végül én kértem 300 gr fehér színűt, aminek ypszilon volt a nevében, Péter pedig kért kb ugyanennyi NARANCSMÁRTÁSBAN úszó (nem úgy úszó, hanem benne volt!) lazacot. A fiúnak nem okozott gondot elvágni egy hosszú, fehér haldarabot kettőbe, hogy adhasson nekem egy kisebb darabot. Gondolom, ezt Pesten nem lehet megoldani, örüljön, hogy ez egyáltalán van. Azért lehet, hogy majd megpróbálom, csak jó lenne tudni, hogy hívják bármilyen nyelven, ami nem izlandi ezt a halat.
Totális jégpáncél borítja az utakat, és ma én vezettem, mert én tudtam, hova szeretnék menni, a navigátor meg nem, mert utcaneveket kellene mondani neki ahelyett, hogy menj oda, ahol a múltkor azt a sárga homokot láttam. Vagy hogy menj a gömbtetejűhöz.
A gömbtetejű, a Perlan Reykjavík egyik legmagasabban fekvő épülete. 4 kis körbástyájáról mindenfelé ki lehet nézni, itt már voltam is, írtam is róla.
Jól kinéztünk mind a négy égtáj felé, szép látvány a város meg a repülőtér innen föntről. Sajnos nagyon hideg szél fújt, nem időztünk túl sokáig fönt. Az épület aljában egy kb 7-8 percenként meginduló, elég magas szökőkút emlékeztet a Geyzírre, azaz Stokkurra. Itt működik egy állandó viking kiállítás is, és egy állványon pedig egy jókora Izland térkép előtt lehet fél órákat állni. Amúgy is megállnék minden térkép előtt, de ez itt minden alkalommal (mostmár azért biztosan voltam itt vagy ötször) megállít, és hosszas tanulmányozásra késztet. Jó nagy is, ügyesen meg is van világítva, domborzatot, utakat, városokat, POI-kat mutat. Imádom.
Az épület előtt fura szobrok vannak, nem tudom, kik ők, mit jelentenek, de nagyon viccesek.
A hegyről Nauthólsvík felé indultunk tovább. Nauthólsvíkról már írtam, de most megint mást láttunk belőle: egy nagy melegvizes medencét, amiben sapkában ültek az emberek, és néha kirohantak a tengerbe (óceánba), úsztak 5-10 percet, vagy csak megmártóztak, és rákvörösen rohantak vissza a forróvízbe. Holnap én is!!!!
A nagy kupola a Reykjavík Egyetem. Ez előtt, a tenger felé van Nauthólsvík, Reykjavík tengeri strandja. Szép fapadokkal, igazi, sárga homokkal, és ezzel a melegvizes medencével. Nyáron ingyenes, télen 500 isk. Nem is mindig van nyitva, azaz nem mindig van víz a medencében, csak 11 és 13 óra között, munkanapokon, illetve hétfőn és szerdán este 5 és 7 között is. Tehát nem elég, hogy mínusz 5 fok van, de még sötét is. Remek. A következő képen a vízben kivételesen nem fókát kell keresni, hanem az egy ember. Pontosabban egy asszony. Ja, és senkit ne tévesszen meg a látvány: ezt a két képet tényleg ma fényképeztük! Egy órával a lentebb következők előtt.
Holnap odamegyünk, fürdőruhát és sapkát kell vinni. Igaz, hogy most úgy tűnik, zuhogni fog a jegeseső, de ezt nem lehet kihagyni. Már egész jól belejöttünk a jeges szélben való melegvízben ülésbe, még egyikünk se fázott meg, az agyhártya gyulladásnak meg hosszú a lappangási ideje.
A Seltjarnarnes félszigetre, a Grottához indultunk tovább. Itt is voltam már, erről is írtam már, képeztem is már. Megmutattam Péternek egyik délután csak úgy autóból, hogy lássa, nem lehet kisétálni a világító toronyhoz, mert a hozzá vezető utat elönti olyankor a dagály. Most egész jó idő is volt, sétára alkalmas, és kora délután, amikor még át lehet menni száraz lábbal. Úgy is tettünk.
A hullámok jókora hangot adtak, természetesen felmásztunk a parti sziklákra, mert az embernek mindig magasabbra kell másznia, messzire el lehetett látni a félszigetről. Az Esja vulkán egészen közelinek tűnt, pedig legalább 20 km-re volt tőlünk, ha nem több. Állítólag át lehet látni tiszta időben egészen Snaefellsnesig, de most túl párás volt ehhez. Megnéztük együtt is a Kvika-t, a kis melegvizes lábáztatót, megettük az utikaját, és elindultunk a belváros felé.
Már eléggé fáztunk, amikor innen elindultunk a Tjörninhez, Rvík Városligeti tavához. Ez annyiban azért különbözik a mi tónktól, hogy a legesleg belvárosban van, mintha az Erzsébet tér egy tó volna. Itt etette Peti a madarakat kenyérrel egy hónappal ezelőtt. Azóta kicsit megváltozott a kép. Talán mert hidegebb lett mintegy 15 fokkal.
A tó befagyott, csak a Városháza felőli oldalának egy része maradt meg a madaraknak, meg az őket etetni jött embereknek a találkozásra. Mivel kicsi helyre kellett összeszorulniuk, jó sokan voltak. Többen, vagy legalább is többnek látszott, mint egy hónapja. Kacsák, libák, hattyúk és sirályok. Lármáztak, taposták egymást a falatért. később megtudtuk izlandi barátoktól, hogy kell is őket etetni, mert éhesek a hidegben, nem jól találnak természetes kaját. Viszünk nekik legközelebb, az biztos. Én ugyan kicsit félek tőlük, de majd nem kézből fogom etetni.
A tótól tovább sétáltunk, még mindig szép idő volt és világos, a régi belvárosba. Alig vártam, hogy végre újra bemehessek az Antikbúdin-ba, mert ilyen szép antikbúdint még sose láttam. Most is ugyanolyan színes volt és vicces, mint a múltkor, merthogy már erről is írtam, és képeztem. Fáztam is, jól esett megmelegedni.
Eléggé el vagyok szállva tőle, nyilván látszik a képen. Mire ezt így összeraktam!
Aztán már csak hazajöttünk, megsütöttük a narancsmártásos lazacot azzal a kis semmi 40 deka fehérszínű hallal, aminek a nevében ypszilon van, egy kis vajban sült újkrumplit adtunk hozzá kéksajtmártásos spárgával. El kell hinni bemondásra, mert mire kész lett, már kopogott a szemünk, semmi fénykép, megettük. Gyorsabban, mint ahogy leírtam.
Este pedig, mivel még mindig kicsit hidegek voltak a csontjaink, elmentünk a közeli usziba, beültünk az egyik melegvizes medencébe a 6 közül, két órácskát melegedtünk, verset írtunk csupa o-val. Nem vittem sapkát, dehát ha eddig ültem a miusz kettőben a vízben sapka nélkül, nehogy már megfázzak kabátban, csizmába, amíg beülök az autóba. Szerintem ma se fáztunk meg, kop, kop, kop.
Na, talán majd holnap Nauthólsvíkben!
https://picasaweb.google.com/104734796439408603225/Reykjavik131120
