Miért akartunk a Westfjords-ba menni? A térképre nézve tetszett, lenyűgözőnek bizonyult. Olyan, mint egy soklábú állat. Eddig ott még senki nem volt. (Se Bogáék, se Peti, se Péter, se én). Rendelkeztem egy meghívással Tálknafjördurba, ahol szintén működik egy Hjalli iskola, amit Hjallastefnan tavaly vett át a helyi önkormányzattól. A Westfjords területe 22 ezer m2, 7300 lakosa van. (22 ezer m2 a Dunántúl fele.) Kis túlzással lakatlannak mondható.
Ahhoz, hogy észak felé induljon az ember Reykjavíkból, át kell menni az alagúton. Az alagút 6 km hosszú a Hvalfjördur alatt.Pontosan 3 km lefelé, meredeken, és 3 km fölfelé meredeken. Fül bedugul, kidugul.
Ki lehet kerülni, kirándulási célból érdekesebb út, mint a föld alatt, de ha az ember igyekszik valahova, inkább a rövidebbet választja. Nekünk 3 órakor Syíkkishólmurban kellett lenni, hogy elérjük a kompot, ami átvisz az óriási Breidafjorduron át a Westfjordsba. Ezt is ki lehet váltani a szárazföldön, de a 60 km-es hajóút 346 km-es autóúttal helyettesíthető. Idő, benzin, időjárási viszonyok. Különben persze egy ekkora autózás is érdekes, itt minden érdekes. például nagyon érdekes, amint egy autóval és egy kutyával terelik a ménest az út mentén.
Jó időben értünk Stykkishólmurba, volt bőven időnk ebédelni, benzinkúti pizzaebéd volt, mert nem találtunk semmit nyitva.
Én persze aggódtam, hogy nem fogunk felférni a kompra, ha nem ott állunk két órát sorban, de amint kinyitott a jegypénztár (egy szép kis ajándékboltban), ott termettünk, jegyet vettünk, és lundás fridzsidermágnest Petinek. Pont az a lunda van rajta, akit fényképezni szeretett volna a reykjavíki kikötőben, de végül elmaradt. A stykkishólmuri kikötő sziklái pontosan olyanok, mint a Vestman Island kikötőjében lévők. Érdekes, de nem különösebben elképzelhetetlen, hiszen ugyanaz a sziget, ugyanazok a kövek.
5 személyautó utazott mindössze a kompon. (Ez visszafelé majd még érdekes szám lesz.) Azonnal a sun deckre mentünk a szalon deckről. Másfél óráig volt még világos. Kibámultunk, elég hideg volt, nem nagyon. Az eső nem esett, láttuk a sok kis szigetet, néhány nagyobb, mint valami vízi óriások feküdt az óceánban. A hajó legtetején álltunk, hogy mindent azonnal láthassunk. Sajnos nem jöttek bálnák most sem, hogy nem rájuk fizettünk be. :)
Kikötéskor Péter eltűnt, mert fényképezni kellett az eseményt. Jó megijedtem, mert azt hittem, mindjárt miattunk fog megállni a sor, hogy nem indulunk már. Persze időben visszaért, az elveszettnek hitt kesztyű sem volt elveszett, így nekiindulhattunk a sötétben az ismeretlennek. Esett az eső, vagy hó, vagy mi, 65 km-t mentünk, hegyeken (2) át. Szintkülönbség 450 m volt 10 km alatt. Állandó fülbedugulás, fülkidugulás. Semmit nem láttunk, se jobbra, se balra, ami lehet, hogy jól is jött, mint másnap a világosban kiderült :)
Megérkeztünk Tálknafjördurba, egy 306 lakosú kisvárosba. Egy telefon után az iskolát is megtaláltuk, ahol vendéglátónk, Helga Birna várt bennünket. Megmutatta a lakást, elfoglaltuk helyünket, és elbúcsúztunk tőle. Óriási nagy szolgálati lakással bír az iskola: 3 hálószoba, nagy nappali, étkezővel, nagy konyha étkezővel, fürdőszoba, dolgozó, nagy tévé, internet. Hozott kajánkat megettük, Péter összekötötte a laptopot a nagytévével, és megnéztük az Alabama és Monroe című filmet a nagy tévén. (Lehet, hogy szeretnék egy ilyen nagy tévét?)
Az egyik (általunk nem választott) hálószobában izlandi egérkével találkoztam, becsuktam az ajtót, hogy amíg ott vagyunk, ő ki ne jöjjön. Befűtöttünk (kicsit feljebb kapcsoltuk a radiátort), és álomba merültünk.
Reggel 10-kor a tökéletes, csont sötétségre ébredtünk. Lefényképeztem: reggel 10, pitch black.
Aznap nem volt tanítás, értekezletet tartottak az iskolában a tanárok. Vártunk, vártunk, hátha kivilágosodik. Mivel nem akaródzott neki, elindultunk a félhomályban egy általam a térképről kinézett célpont, a Dynjandi vízesés felé.
(Sajnos ezt a képet nem én készítettem. Okát ld alább.)
Az út okésnak látszott egy jó darabig, ahonnan azonban járhatatlanság miatt visszafordultunk.
Patreksfjordurban ismét egy remek benzinkúti ebédet kaptunk (csirkesaláta ízesített sült krumplival), mert minden más zárva volt. (Patreksfjordur: 651 lakos) A helyi "szupermarketban" vacsit vettünk, hideg kajákat. Hazafelé láttuk, hogy hol mindenhol mentünk a sötétben, szakadék, vízesés, hegy. Nem volt eddig ilyen rossz út, mert az utak jók Izlandon.
A helyi usziba az ablakból beláttunk, megállapítottuk, hogy nincs tömeg (4 ember), mehetünk. Kifizettük 350 isk-es (kb 600 Ft = vásárhelyi strand 25 évvel ezelőtt) belépőt, beültünk a melegvízbe, eső, hó nem számít. Zárás előtt kikecmeregtünk, és átléptünk a lakásba, ilyen közel uszodához még sose laktam.
Megnéztük a nagytévén a Chasing Ice c. dokumentum filmet egy magyar származású fotóművészről, aki gleccsereket fényképez azért, hogy igazolja és felhívja a figyelmet a fenyegető klímaváltozásra a földön. Jökulsárlónból és a Sólheim Gleccserről is készültek nagyszerű felvételek a filmben. Még a Life of Pi-be is belenéztünk a nagy képernyő miatt, aztán lefeküdtünk aludni.
Másnap átmentem az iskolába, egy nagyon kedves (mindenki mindig nagyon kedves) tanárnővel beszélgettem, mert az igazgatónő Reykjavíkban volt aznap értekezleten. A gyerekek az esővel (pocsolyában) játszottak vidáman, tanár egyetértő felügyelete alatt. Lányok-fiúk külön pocsolyát használtak. (Hjalli!)
Tálknafjördurból megkérdeztem telefonon, hogy megy-e a komp az időjárás miatt. Mondták, minden OK, nincs helyzet. Emailen foglaltam helyet rá. És szállást Stykkishólmurben egy jó kis szállodában reggelivel. Kulcsot visszaadtuk, elköszöntünk, és 2-kor elind a 6 órás komphoz, 60 km-re, nem megvárva a sötétséget.
Megállás nélkül száguldottunk (30 km/óra) Breidafjördurbe, a komphoz. Péter azt mondta, szerinte ez olyan lesz, mint a mindszenti Nagyré. Tévedett kicsit, mert nem olyan: nincs semmi a világon. Szó szerint: semmi. Ami van, az sincs nyitva, pedig a jegyárusítással kellene foglalkoznia, hanem helyette cédula: jegy a kompon. Töksötétben ültünk a kocsiban, néha fűtöttünk, néha kiszálltunk, nagyon hideg volt, szél, eső, sötét. Jött 3 kamion és pár személyautó. Mi voltunk az elsők.
A komp is megérkezett 6 körül. Indulnia kellett volna 6-kor vissza velünk. 6-n7-kor el is indult.
3 (!) kamion és 3 személyautó volt a szállítmány a viharos szélben, zuhogó esőben. Illetve volt, hogy elállt, megjelent egymillió csillag, és 5 perc múlva ömlött az eső, még 5 perc múlva a hó. Aztán megint a csillagok.
Nagyon éhesek voltunk, igyekeztünk cafetariaba. Kjúklingsalat-ot ettünk sültkrumplival, már egészen hozzászoktunk, és igyekeztünk a fedélzetre. Ott hamarosan megláttuk, hogy valószínűleg életünk egyik legnagyobb élményére számíthatunk: hajó magasságú hullámok között haladt a komp, nagyokat puffant a hullámvölgyekben, és dülöngélt az oldalszélben. Eleinte még mindketten nagyon élveztük a műsort, a végére már eléggé magamra maradtam a tapsolással. Találtunk egy fedett külső részt, ahonnan jól lehetett mindent látni, filmezni, de annyira erős volt a hullámzás és a szél, hogy ronggyá áztunk hamarosan.
Kabát, kesztyű, nadrág csurom vizes lett, én nem bántam, nagyon boldog voltam, hogy ilyet is átélhetek. Be-bepillantottunk a garázstérbe, ahol a kamionok ide-oda dülöngéltek, de állták a sarat megnyugtatóan. A víz hullámonként betört a garázsba, de ki is folyt valahol, mert végül nem álltak vízben az autók. Az út maga több, mint fél órával volt hosszabb, mint a szokásos, a szállodát értesítettem is a késésünkről.
Különösen boldogságos volt megérkezni a nem hullámzó, meleg szállodába, aminek a fürdőszobájában olyan forróra fűtötték a padlócsempéket, hogy szinte sütött. Állni a zuhany alatt igen jól esett. És az alma és banán is, amink még volt tartalékban.
Újra megnéztük a hullámzó filmeket, amiket a hajón készítettünk, majd lassan nyugovóra próbáltunk térni. Nem volt könnyű az elalvás egy ekkora adrenalin adag után, de kelni kellett fél 9-kor, mert 9-re rendeltük a reggelinket. Akkora szél fújt kint, hogy a szálloda fabútorai nyögtek és recsegtek minden fuvallatkor. Pedig másnapra "jó" időt írt a meteorológia. Ld még: Ha nem tetszik az időjárás Izlandon, várj 5 percet.
https://picasaweb.google.com/104734796439408603225/WestFjords13112526
