Péter megérkezett, mostanra már a bőröndje is Oslóból. Főztem finom vacsit, még sétálni is lementünk az este, de elég hideg szél fújt, gondoltuk, nem lenne okos a legelső este megfázni. Helyette megettünk másfél kiló mandarint, amit már a Mikulásra való tekintettel kis ládácskában árulnak mindenhol.
Reggel jó sötét volt. Fél 10-kor is még, amikor fölébredtünk. Kaviáros pirítós volt reggelire, és utána kalandra fel! 4 pici utikaját készítettem, és elindultunk lelakni a bálnanéző jegyünket, amit visszakaptam akkor, amikor Petinek nem mutatkoztak a bálnák.
Az, hogy az emberek még egyszer felszállhatnak az ANDREA nevű whale-watching hajóra, ha előszörre nem láttak semmilyen állatot, alighanem bejáratott szokás lehetett, mert a világon semmit nem kérdeztek, ránéztek a jegyre, és mutatták, hogy lehet behajózni.
Még a múltkorinál is gyakorlottabb és magabiztosabb voltam, indultam az overallokat rejtő, alsó kis terembe, és felöltöztünk.
Sokan voltunk a hajón, lehettünk úgy ötvenen. Még egy magyar házaspár is volt rajtunk kívül. Gyönyörű idő volt, néha még a nap is kisütött, de nem fújt a jeges szél annak ellenére, hogy egy-egy pillanatra eleredt valami esőféle. Az overall kapucnija jól jött - volna - , de Péterének hibás volt a behúzója, így fogni kellett - volna, de mi, félre a lustasággal, újra lementünk, és választottunk egy hibátlan overallt. Cipőt le, első overallt le, másodikat föl, cipőt föl, nem számít. Időnk volt, elég korán szálltunk fel.
12:55-kor kellett volna kihajózni, amit el is kezdtünk, de két perc múlva visszaálltunk a helyünkre két elkésett túrista kedvéért. Hát, lehet, hogy ilyen is csak itt fordul elő.
Elindultunk az óceán nyíltabb vize felé a reykjavíki Faxaflói öbölből. Jó kedvem volt, nem fáztam, talán csak kicsit a lábam.
Gyönyörű volt megint a tenger, azaz az óceán, egy valamivel kellemesebb hangú, kevésbé idegesítő és feltétlenül halkabb idegenvezető beszélt a mikrofonjába, de annyira fázott a keze, hogy a mikrofont beletette a kesztyűjéba, és szó szerint abba dudált. Nem volt zavaró ellentétben a múltkorival. A vén tengeri medve pedig kémlelte a vizet, hátha megpillant egy bálnát, csokit ígértek az első jelzésért.
A másik társaság hajója, a piros is elindult, és én már tudtam, hogy ők nemhogy nem konkurencia, hanem éppenhogy segítség, aki bármit meglát, szól a többieknek, hogy hova érdemes nézni, menni a bálna után. Nos, bálnát most sem láttunk, de egyszer csak egy komoly létszámú delfinraj közepébe kerültünk. Előttünk is, mellettünk is, sőt, mintha a hajó alól is delfinek úsztak volna elő. Általában párosával mutattak be szinkron úszást, de több pár is részt vett benne. Barna-fehér színű delfinek, nagyon gyorsan úsznak. Azokon a képeken, amiken semmi nincs, ott ebben az esetben a delfint kell keresni. (Washingtonban fényképeztem rengeteget egy parkban, azokon a képeken, ha semmi nem volt, mókust kellett keresni. Peti Jökulsárlónban rendületlenül fényképezte a vizet, azokon fókát kellett keresni.)
Alig győztük ide-oda kapkodni a fejünket, tényleg annyian voltak. Szép íveseket ugrottak, mindig párban, sok párban. Egyszer aztán egy nagyon közel jött a hajóhoz, azt mondta az idegenvezető, hogy kíváncsi a hajóra. Nem hinném, de azt sem, hogy véletlenül jött közel. És azt sem hinném, hogy kajáért jött volna. Egyszerűen ott úszott mellettünk-előttünk, lényegesen gyorsabban, mint a hajó sebessége.
Ez, most látom, mintha éppen a hasát mutatná felénk, és nyilvánvalóan mosolyog. Barna, oldala fehér.
Miután alaposan megnéztük, a többi hajó utasaival együtt a delfinrajt, visszaindultunk. Igazából akkor láttuk csak, milyen messzire eljöttünk, mert vagy egy óra hosszat mentünk egyenesen vissza a kikötőbe. Semmi csalinka, mint addig, amíg kerestük őket, volt. A szendvicseket régen megettük, jó éhesek voltunk. Ittunk forró kávét, addigra már az overallok ellenére eléggé átfagytunk. A naplemente a hajóról eléggé giccses volt már megint.
Kikötés után elszaladtunk a piacra, becsúszóval elértük a zöldbab árus embert, spárgát is árult, és ahelyett, hogy szépen hazakotródtunk volna, amint az átfagyott bálnajárókhoz illik, bementünk a belváros közepébe kicsit sétálni, thai levest enni, bevásárolni ezt-azt, és csak aztán haza.
https://picasaweb.google.com/104734796439408603225/Delfinraj131109
