Ma nincs jó kedvem. Alighanem elkezdődött a sötétség, vagy legalább is közeledik. Reggel 10-kor még nincs világos. Lehet, hogy ha sütne a nap, szóval nem volna beborulva, akkor világosabb lenne reggel. Talán majd még lesz jobb. Ezért inkább a vasárnapról írok most, amikor elmentünk az állatkertbe. Nem mondom, hogy csalódtam, ez így, ebbean a formában, ahogy mondani szokás, nem igaz ugyanis. De azért csalódás volt, akárhogy is nézzük. Azt hittem, hogy legalább az Izlandon honos állaltokat lehet majd látni, lundát, pl. (nem tudom, hogy gondoltam), ha már lekéstem őket a természetes élőhelyeiken. Nem bálnát vártam, meg azt is tudtam, hogy törvény tiltja bármilyen állat behozatalát a szigetre, úgyhogy semmi zsiráf, tapír vagy elefánt, de azokat ismerem, legalább is a lundához képest. Ahogy beléptünk a kis parkba, libák, kacsák fogadtak egy nagy, elkerített, füves területen. Már az elkerítést sem nagyon értettem, hiszen nyilvánvalóan vad madarak lakták a kifutót, mint az otthoni kacsák a tóban. Elrepülnek, visszajönnek a biztos kaja tudatában. A libák kövérebbek, mint otthon, nagyobb a tollazatuk legalább is, hidegebb időkre vannak felkészülve. A kacsák más színűek, van fekete-fehér, ami nagyon szép, barnás, meg ugyanolyan színes is, mint a vadkacsa, amit ismerek.
Hanem tovább menve ott voltak a fókák! Nem mintha nem láttunk volna már vad, izlandi fókákat az óceánban úszkálva, de nem ilyen közelről. Nagyon helyesek voltak, négyen a medencében, foltosak, mórikálják magukat, össze-vissza forgolódnak, mintha előadást akarnának tartani a nézőknek.
Aztán különböző házakban különböző háziállatokat lehetett megnézni, tehenet, disznókat, kecskét, birkát. Persze nem ugyanolyanok, mint itthon, de hát a tehén az tehén, a kecske meg kecske, bármilyen is a színe. Mivel a bárányok mindig elszaladtak, amikor megálltunk mellettük az úton, hogy megsimogathassuk őket, mégis volt valami érdekessége a látogatásnak, itt nem tudtak elszaladni szegények a simogatás elől. Fantasztikusan erős, vastag bundájuk van, az ember azonnal megérti, hogy maradhatnak kint egész télen a zuzmó között, amint megérinti őket.
A parkban egy kis teremben van két akvárium, nem túl jó állapotban, és néhány a Csodák palotájában látottra emlékeztető érdekesség gyerekeknek: óriás szappanbuborék, mekkorát-tudok-kiáltani sátor, ügyességi játékok. Más a viszony a halakhoz, gondolom, ennivalók, pénzt hoznak, nem megcsodálni kell őket. Azért ez a pofa elég magával ragadónak tűnt:
Szinte orrlógatva ültünk be a kis kávézóba megmelegedni, hogy semmi igazán érdekeset nem láttunk, de azért tovább bandukoltunk az ösvényeken, ahol még nem jártunk. Az egész terület picike, nem lehet nagyobb, mint a mi állatkertünk negyede, inkább talán ötöde. A kávézóban egy papírra kiírták, hogy mikor etetik az állatokat, innen tudtuk meg, hogy rénszarvas van valahol, akit azonnal elindultunk megkeresni. Mindketten azt hittük a rénszarvasról, hogy olyan nagy agancsa van, arról lehet majd felismerni. Hát találtunk 3 agancsosat, alig-alig volt nekik, egyenes, semmi rénszerű, és egyet, akinek egyáltalán nem volt agancsa. Viszont felismerhetőek voltak a mulatságos lábfejükről és mulatságos járásukról. Meg arról, hogy vígan legelész ott, ahol SEMMI ehető nem látszik lenni a földön.
Már-már hazaindultunk, amikor az egyik szintén elkerített sarokban valami fehéret pillantottunk meg egy napsütötte bucka tetején. Amikor felfogtuk, mi az, mindketten (Krisztával) úgy éreztük, mégis érdemes volt idejönni.
Aztán, mivel olyan közel mentünk a sarki rókához, amennyire a rács engedte, megláttuk a párját is, aki nem volt fényképezhető, legalább is az én gépem egyszerűen nem látta meg: szürke-barna színű volt, és teljesen eltűnt a környezetében. Örültem, hogy láttam, azt mondják, ő a csúcsragadozó Izlandon, a legnagyobb, a legerősebb, a legfogasabb. A szárazföldön. Mondjuk tényleg elég veszélyesnek látszik ezen a képen is.
Az állatkertből vásárolni mentünk a kék (Netto) boltba, ilyenben még nem voltam. Van Malacos (Bónus), van a Sárga (Krónan), van ez a kék, meg van egy piros is, annak most a neve sem jut eszembe. Ezek az itteni Tescok, Auchanok, Billák, Aldik. És persze vannak a drága kis boltok, különböző organikus holmit árulók, meg vannak pékségek, zöldségest kimondottan nem láttam még, de biztosan van az is, és vannak halboltok, olyat eddig még csak bezárva láttam. Árulnak halat mindegyikben, főként fagyasztottat, de pl. ebben a kékben volt friss is.
Nem írtam, de most az írástól kicsit jobb kedvem lett, így leírom, hogy mielőtt az állatkertbe mentünk volna, a bolhapiacon kezdtem a napot, hogy vegyek egy pár meleg kesztyűt Péternek, az itt nagyon olcsó. A kesztyűt pont a szemüveges árulta, úgyhogy választottam egy nem annyira olcsó olvasó szemüveget, mert elvesztettem az én jó kis teszkósomat, ami mindig a zsebemben van, nem kell vigyázni rá, csak legyen.
Odaértem Krisztához, aki ebéddel várt, és ahogy letettem a kabátom, megéreztem az aljába becsúszva a teszkós szemüveget. Merthogy elszakadt a zsebem, már két hete, és ahelyett, hogy megvarrtam volna, mindig kitúrkáltam az aljába csúszott tárgyaimat. Így mostmár két teszkós szemüvegem van, megérdemlem, miért nem varrtam meg előbb azt a lyukat.
Már megvarrtam.
https://picasaweb.google.com/104734796439408603225/Allatkert131103
Tegnap egész nap itthon munkálkodtam, fordítottam, szakmai naplót gyártottam, később elmentünk a Salvation Army-ba Krisztával, mert ő még nem volt ott, meg akartam neki mutatni. Alig valamit vettem csak, egy fedeles jénait, amit be lehet tenni a sütőbe, jó lesz.
Utána meg elmentünk a Harpa-ba, és megvásároltuk a jegyeinket a Carmen-re november 23-ára, amikor már úgyis olyan sötét lesz, hogy csak inside programokat lehet csinálni. A kakasülő legvégén van a helyünk, de akkor is! Az ember tudja a Carment kívülről, nem kell azt látni. Remélem, hallani azért lehet majd. :)
