Délelőtt ISMÉT megpróbáltam PREZI-t tanulni. Mert már sokszor megpróbáltam, eddig még egyszer sem sikerült. Ma se nagyon, de most van időm kísérletezni vele. Azért annyira nem egyszerű, mint amennyire mondják. Vagy csak nekem nem.
Összeállítottam azt a bemutatkozó anyagot, amit holnap az oktatási minisztériumba viszek, magunkról, arról, hogy mi érdekel, kérdéssort, szempontsort, amit ilyenkor össze kell.
Szinte ettem reggelit. Nyögve nyelve, de evésnek számított.
Sokat nyafogok az evésről, de senki ne higgye, hogy egy dekát is fogytam volna, mert nem fogytam.
Aztán jöttek a lányok, Kriszta nővére, Ildi, unokanővére, Kati és barátnője, Betti. Betti mégiscsak levágta a hajamat, bár tegnap úgy döntöttem, jó lesz úgy, ahogy van, de aztán ő is, meg közben Kata is a telefonon meggyőztek róla, hogy jobb lesz röviden. Tényleg egész jó lett, ezen a képen ez nem látszik, de élőben tényleg jó.
Hívtak, így elmentem velük az uszodába. Ha az ember többen megy az uszodába, akár két órát is ki lehet ott bírni, persze Zsuzsával más, vele egy fél napot is elül az ember a melegvízben, és végre valamennyire legalább kibeszélgetheti magát. Egyedül eddig egy-másfél óránál tovább nem bírtam. Már úsztam is, már ültem a gőzben, a kinti melegvízben, a benti melegvízben, megint úsztam, merültem a gőz utáni hidegben, és addigra már majd éhen halok, rágyújtani is jó lenne, szóval hiába ez Izland Legnagyobb Uszodája, nem megy többet. Nem baj, mert nem drága, tényleg olcsó, egy órára is megéri odamenni. És messze sincs. Gyalog 20 perc, de odavisz a busz (amire van bérletem), kocsival meg 5 perc. 50 méteres medencéje van, benne egy lélek sincs, a gyerekek a gyerekmedencében ordibálnak, a hot tud-okban meg velem korú, általában kétszer akkora hölgyek és urak ücsörögnek, beszélgetnek. A gőzben meg eddig mindig egyedül voltam, most a lányokkal. Persze az új hajamat megette a fene, de nem baj, mondtam Bettinek, hogy ne szárítsa be, mert én úgysem fogom tudni soha többé olyanra megcsinálni.
Ők aztán elmentek még Krisuvik felé gőzölgő sártócsákat nézni a hazautazás előtt, én hazajöttem, és ebédeltem! A tegnapi carbonara másik felét, meg főleg a cékla másik felét.
Intéztem sok levelezést, főleg helyiekkel, főleg itteni programokkal kapcsolatban, és vacsorát gyártottam, mert gondoltam, hogy Kriszta hamarosan visszaér a reptérről, és jó éhes lehet, mert ő nem ebédelt.
Így is volt, örült a kajának: baconos tüktoj savanyúkáposzta salátával meg teával.
Vacsi után elindult haza Reykjavíkba az 1-es busszal, kikísértem.
Út közben elmesélte, hogy volt két nagyon érdekes szervezetnél, ahol bántalmazott gyerekekkel és szüleikkel foglalkoznak, sőt, tanfolyamot is indítanak szülők és pedagógusok számára, hogy hogyan kell ezt a kérdést megközelíteni. Nem bánta, hogy elkértem a címeket, én is szívesen meglátogatnám ezeket a szervezeteket. Nem sokat tudok ezekről a dolgokról, de az biztos, hogy itt nyíltabban beszélnek mindenről, mint otthon, van mit tanulni.
A buszmegállóból hazafelé láttam, hogy befagyott a kis tó, minden csupa jég.
