Reggel fél 10-re jöttek értem a lányok, hogy a Völlur nevű iskolába menjünk együtt. Reykjanesbaer-ba. Ez egy, az amerikaiak által itt hagyott lakótelep, campus területén található óvoda, Hjallastefnan legnépesebb óvodája.
Lakói jönnek-mennek, tekintettel arra, hogy az egyetemi campus a fő intézményhasználó, illetve még egyéb, környékbeli, nem jó szociális helyzetű család. Nagy a fluktuáció mind a gyerekek, mind a staff tekintetében. Elég nehéz így a Hjalli elveket keresztülvinni, megtartani, elsajátítani és elvárni.
Az intézmény különbözik Hajllastefnan többi intézményétől, több figyelmet, ráfordítást igényel a vezetőség részéről. Most is, amíg én ezt írom a tanáriban egy asztalnál, Gudrun és Áslaug dolgoznak az igazgatónővel.
Ez a 6. Hjallastefnan intézmény, amit láttam: 1. Ásar, Gardabaer, 2. Litlu-Ásar, Gardabaer, 3. Hjalli, Hafnarfjordur, 4. Litli-Hjalli, Hafnarfjordur, 5. Sóli, Vestmannaeyjar, 6. Völlur, Reykjanesbaer. És egyet, ami majd csak lehet, hogy Hjallastefnan lesz a jövőben.
Ez az intézmény nagy a többihez képest. Óvodabár, de 2 évestől járnak ide a gyerekek. Jól felszerelt bár, de mégis készítenek saját eszközöket, fantasztikus zárt játszóterük van, a komoly hidegek ellenére ki lehessen menni a gyerekekkel a nagyobb térbe játszani. Itt együtt vannak a lányok és a fiúk.
A termek és az egész épület rendkívül puritán: sehol, szinte semmi nincs a falakon. A falak üresek, a szekrények bezárva, csak az öltöző részekben van kis szín, élet. Az a válasz, hogy a környezet legyen megnyugtató hatású. Soha nem gondoltam volna, hogy a mi óvodáink (akár állami, akár magán) díszítettsége nyugtalanító a gyerekek számára. Hiszen az otthonok sem díszítetlenek, azt hiszem, bár nem voltam még izlandi otthonban eddig sehol. Hát valami csak lóg otthon a falon, nem?
Itt semmi. Semmi. Nagyon furcsa nekem.
Vannak viszont saját maguk által készített eszközeik. Ne felejtsük el: Izlandon vagyunk! Vajon miből készül a betűket szemléltető játék, eszköz? Birkacsontokból!
A folyósokon van zöld, ezeket a gyerekek locsolják, gondozzák, de bent a termekben, ahol általában a földön, szőnyegen ülve foglalkoznak, semmi nincs.
Az öltözőkben kicsi keresztek vannak rajzolva vagy ragasztva a padlóra, ahova ülniük kell, amikor öltöznek, hogy ne essenek át egymáson. Furcsa, de van benne rendszer.
Ma délelőtt több csoportban is a vízzel játszottak a kicsit nagyobb gyerekek, 4-5 évesek lehettek. Van egy nagy, szögletes teknőjük, plexiből, ami lábakon áll, nem a földön, nem kell leülni, lehajolni ahhoz, hogy játszani lehessen a benne úszkáló különféle tárgyakkal, csövekkel, kanalakkal, lapátokkal. Ehhez a tevékenységhez a gyerekek levetkőznek, mezitláb vannak, kapnak egy vízhatlan köténykét, és a talpuk alá kis vízhatlan szőnyeget. A többiek közben gyurmáznak, énekelgetnek, ülnek pici asztalaiknál. Nem nélkülöz némi falanszter jelleget attól, hogy teljesen dísztelen. Érthetetlenül nincs sehol semmi!
Legközelebb megpróbálom lefényképezni, így alig-alig hihető.
Meghívtak ebédelni a tanáriba, azt hiszem, ez volt a legfinomabb kaja, amit eddig itt ettem: valamivel befűszerezett sertéskarajfilé apró újkrumplikkal, salátával. És izlandi csapvíz. A legfinomabb.
Wi-Fi természetesen mindenhol, tudtam dolgozni, lejegyezni mindent, amit fontosnak gondoltam.
A látogatás végén visszaindultunk Hafnarfjordurba rettenetes szélben és ömlő esőben. A Toyota elkezdett valami rémes hangot adni, szerencsére nem voltunk messze semmitől, sőt, útba esett maga a Toyota is, ott van az IKEA mellett éppen. A lányok bevitték az autót a szervízbe, én elköszöntem, és bementem az az áruházba használni a free wi-fit, mert féltem, hogy megint lekésem Petit. Jót beszélgettünk az aulában, egy bőrgarnitúrán terpeszkedve, amikor megláttam Magga Pála-t, a lányát és legkisebb unokáját bejönni. Amikor letettük a telefont, meg is találtam őket hamar, és elég jót vihogtunk a véletlen találkozáson. Szerencse, hogy kb fél órával a véletlen találkozás előtt Aslaugnak mondta a telefonban, hogy holnap velem fog ebédelni, különben igen hülyén éreztem volna magam, hogy két napja próbálom elérni, nem sikerül, majd szembe jön az IKEA-ban. De így csak nagyon vicces jelent volt. holnap együtt ebédelünk. Kópavogur-ban. Ha odatalálok.
Vettem egy lábtörlőt 150 isk-ért, hogy ne legyen csupa sár az előszoba, mert egyrészt idegesít, másrészt meg nincs felmosórongyom. Vettem volna inkább azt, mi? Annak is eljön az ideje. Ugyanis: ebben az én nagyonszép konyhámban van 2 különböző méretű serpenyő, egy tejeslábos és egy olyan lábos, aminek van teteje. Ja, és kaptam egy cseréptepsit is. Abban egyelőre gyümölcs (alma) lakik szépnek. Kéne némi lábos, 2-3 tányér, mondjuk egy jénai tetővel, alufólia tető helyett, egy felmosórongy, ilyesmik. Jó lesz majd az utánam következőnek, meg nekem, amikor visszajövök. :)
Amikor hazahozott a 21-es az IKEA-ból, beugrottam a vöröskeresztes nénihez (akitől a bolondjó sapkámat vettem 400-ért), és megkérdeztem tőle, van-e olyan vöröskeresztes, salvation army bolt itt, ahol konyhacuccot árulnak. Találtunk is együtt a telefonkönyvben, holnap talán odanézek.
Holnap úgyis autóval kell menni, mert bemegyek a főirodába, és ott találkozom az összes igazgatóval, akik gyűlésre jönnek. Ez azért lesz hasznos, mert megismerkedem mindenkivel, és ezután már akkor megyek és abba a suliba, amikor és amelyikbe akarok. Nem kell várni senkire.
