Az idézőjel a címben annak szól, hogy csak reggel - délelőtt tartott a munkanap, utána írás, olvasás, némi környezet tanulmány, ilyesmi.
Reggel gyalogosan elindultam a Hjalli Iskolába, Hjallastefnan első intézményébe, oda, ahol az egész modell megszületett 1989-ben. A navigátor nem bírt megszólalni, amíg oda nem értem, így a papírtérkép segítségével bár, de megérkeztem az iskolához időben.
Hjallastefnan összes iskolája ehhez hasonló, illetve az izlandi építkezés "iskola"példája: bádogból készült. Látható a logo a bejáraton.
A fiúk-lányok külön termekben tanulnak, játszanak, esznek, rajzolnak, énekelnek, naponta fél órát töltenek együtt az iskolában, amikor játékos formákban kommunikációs gyakorlatokon vesznek részt.
Egyenruhá(ka)t viselnek, a tanárok lezser, kényelmes, informális öltözékeket.
Miután véletlenül két csoportnál is meghallgattam a Kis kece lányom-at izlandiul, felajánlottam, hogy eléneklem magyarul, de nem volt rá kereslet. Inkább azt szerették volna megtanulni, hogy Jó reggelt kívánok.
Nap indítást láttam, körben ülve, énekelve, mesélve, játszva, jó hangulatú zeneórát és egy különös nyelv-matematika foglalkozást, melyen a gyerekek a kooperatív módszerhez hasonló felállásban közösen munkálkodtak 4 asztalnál azon, hogy fogalmazást írtak a matematikáról, melyben matematikai kifejezéseket is kellett használniuk. Biztos, hogy jól értettem a feladatot, mert a tanár úr nagyon jól beszélt angolul.
A termek (szobácskák) nem különösebben díszesek, inkább puritán módon egyszerűek, egy-egy osztályban 12-15 gyereknél nincsen több. Az iskola 91 gyerekre kapott engedélyt a szigorú szabályok szerint, és bár felvehet ennél többet, de normatívát csak ennyi után kap.
Az igazgatónő végigkísért az épületen, bemutatott a tanároknak, a gyerekeknek, majd magamra hagyott. Sikerült benéznem mindenhova, köszönni mindenkinek, elkapni az iskola légkörét, mely igen meleg és szeretetteljes akár 6, akár 9 évesek, vagy akár fiúk, akár lányok osztályaiban voltam.
Ez volt az első iskola, amit láttam belülről, még 15 van hátra!
Ismét nagy szél volt ma, vennem kellett egy sapkát, nem a legszebb vagyok benne, de arra biztosan jó, hogy ne vigye le a szél a fülemet.
Kimentem a halászkikötőbe, megtaláltam a halpiacot, persze így délután nem volt már ott senki és semmi, nyilván korán reggel kell menni.
A tiszta időben, bár nagyon hideg van, ilyen éles és gyönyörű színeket lehet látni.
Bekukucskáltam az egyik uszodába is, ami nyitott nagymedencével, nagyszerű hosszú csúszdával dicsekszik, voltak is benne, de nagyon hideg volt, nem mentem be. Talán inkább keresek majd egy fedettet.
Elindultam Reykjavíkba, hogy ha már van, használjam a buszbérletet. A busz jó. Mindig üres, finom meleg, nem fúj benne a szél, zene szól, és lehet csak úgy bámulni ki az ablakán.
Reykjavíkban ma a régi kikötőben sétáltam, és megnéztem az új koncert termet, a reykjavíki MÜPA-t. Hasonlít, tényleg! Carmen bemutató jön, meg az Orosz balett a Hattyúk tavával. Van jegy, kb 100 euróért.
Innen a régi kikötőbe mentem, megbámultam minden hajót, kiálmodoztam magam, hogy melyikre szállnék föl (mindegyikre), majd hazajöttem.
