Ma tényleg elmentünk a Nauthólsvík meleg medencéjébe, pedig nem akart felkelni a nap, hiába vártunk türelmesen. Mivel ez a strand csak 11 - 13 óráig van nyitva munkanapokon (hétfőn és szerdán délután is!), nem várhattunk, míg tényleg felkel a nap, elindultunk, odaértünk. Szinte nem volt még világos. Mentségére legyen mondva, jócskán be is volt borulva az ég. Az alábbi kép csak ennek igazolásául készült.
Közel sem mi voltunk az elsők, pedig alig múlt 11. Ücsörögtek már a melegvízben, sőt, többen is indultak már az óceán felé. Megfelelő öltözékük van hozzá: spéci cipő, kesztyű, sapka. Azért marad kilógó bőrfelület, ami rákveres, amikor visszaérnek a medencéhez. A medence partján több kancsó hideg víz, poharak készítve, hogy ihasson, ha megszomjazik a sportember.
Nem sokat vergődnek fontatlannak ítélt részletekkel: zárható öltözőszekrény, fűtött zuhanyzók, töröközőtartó, hajszárító, szekrény. Ami fontos: leteheted az órádat, telefonodat a pénztárnál, ha akarod. Különben bevásárló kosarakra hasonlító tartókba teszi az ember a ruháját, cipőt, csizmát a pad alatt hagyunk, LEZUHANYOZUNK, mielőtt belemegyünk a medencébe, alaposan, és kezdődhet a novemberi Hawaii. A medence vize kicsit nekem túl meleg, 38-40 fokos lehet. Egy jó darabig kellemes, aztán jól esik kiemelkedni belőle. Mindössze fél méter mély, kb 2 m széles a medence, de jó hosszú. Nem zavartuk egymást a többiekkel, akik ki-be közlekedtek az óceán és a medence között. Csendesen esett az eső, de nem volt kimondottan hideg. Kb. 4-6 fok volt ma.
Én is elszántam magam, hogy odamegyek, megmártózom, úszást nem vállalok, örülök, ha sikerül rendesen megmártózni. Nehogy már én ne tudjak! Igaz, hogy ezek az emberek nyilván minimum (kortól függően) negyven éve ezt csinálják, amit nekünk tilos volt: a melegből a hidegbe gyorsan. Szívszélhűdést kapsz, fiam. Volt közöttük egy nagyon terhes lány is, na, az a kisbaba nem lesz egy kényeskedős.
Erős idegzetűek megnézhetik, amint megkísérlek úgy élni, mint a rómaiak...
