A hétfő lassan telt, nem volt dolgom. Légüres térben éreztem magam mindaddig, amíg Gudrun végre válaszolt arra a levelemre, melyben mindannyiuktól kérdeztem a heti programról.
Eszerint szerda reggeltől kora délutánig a Völlur nevű iskolát látogatjuk meg közösen, beszélgetést folytatunk az iskola vezetőjével és tanáraival, megsimogatjuk az összes gyereket, aki erre igényt tart.
Csütörtökön nagy értekezleten veszek rész Hjallastefnan összes igazgatójával együtt, valamint meghallgathatok egy felkészítő előadást, melyet az újonnan belépő tanároknak tartanak.
Péntektől csütörtökig itt lesznek Bogáék.
Vissza a hétfőhöz: erről írtam a CSAKÚGY c. blogbejegyzést.
Kedd: délelőtt folytatódott a légüresség. Magga Pala válaszolt arra a levélre, melyben arról érdeklődtem, hogy vajon mikor lesz ideje ismét találkozni velem, hiszen tulképpen, lehet mondani, azért jöttem, hogy tőle eltanuljam, hogyan kell működtetni egy ilyen szervezetet. Azt írta, talán csütörtökön.
Összeállítottam egy lehetséges tervet a "modell programot" illetőleg, melyről szintén e-mailt küldtem neki. Érdeklődést mutatott, majd megbeszéljük.
Kétszer kimentem sétálni, mert egész nap ültem a gép előtt, és tanultam, kutattam, jegyzeteltem, terveket kovácsoltam. Gondoltam, jót tesz egy kis mozgás.
Ami az ember orra előtt van, gyakran nem vevődik észre. Ahogy kiléptem az ajtón, és a megszokottól eltérően balra, és nem jobbra indultam, észrevettem, hogy fa, amin a rengeteg csicsergő, verébszerű madár lakik, ránőtt a kerítésre, vagy a kerítés nőtt alá. Kis táblácskája is van, a nevével, meg - gondolom - az ember nevével, aki a kerítést csinálta neki. Ez azért fantasztikus. Tudtam, hogy alig van fájuk, de hogy ennyire vigyáznak arra, ami van, nem gondoltam!
Autó: végül is kibéreltem a Volkwagen Polo-t egész időre, 370 Euro/hó, illetve 240 euro a végén a töredék hónap. 1750 km van benne, ha túllépem, 0,13 cent/km a fizetendő. Nagyon izgultam, amikor először beleültem, remegett a kezem. Nem értem, miért. Egy VW Polo igazán nem egy félelmetes szerkezet, az utak beláthatók, fényes nappal volt, a navigátor beszélt hozzám, nem tévedhettem el. El is találtam Krisztáig, persze félreértettük egymás, ki, hol várakozzon, de nem gond, újabb 10 perc alatt megtaláltam.
Aztán indultunk az Esja kirándulásra. Régi autók, hegymászás, kis vízcsobogás, organikus étterem, drága pizza, finom kv. Pizza felét hazavittem, vacsira jól esett. Így már nem is volt annyira drága.
Petivel lehet, hogy visszamennék erre a sétára, neki való hely. Ő nem fog akarni annyi mindent megnézni, mint Bogáék, biztos vagyok benne. Különben is, neki mindig az a jó, ami éppen van, nem kell neki más.
Bogáéknak mindenféle tervet kovácsolok állandóan, de nagyon nehéz beleféreszteni 2 napba mindazt, amit szeretnék. Most azt mondja a meteorológia, hogy szombat-vasárnap lesz napsütés és meleg.
Akureyri messze van, összekötve Húsavyk-kal, Dalvík-kal, Myvatn-nal, és az ottani Blue Lagoon-nal. Lehet, hogy kettőt kellene aludni ott? Ha azonban csak hétfőn érünk vissza, már csak 2 nap marad minden másra. Gullfoss vízesésre, Kerid Kráterre, Krysuvík gejzírjeire és az igazi Blue Lagoon-ra. Megoldhatatlan.
Egy jó ötlet: Akureyri, Godafoss vízesés, Myvatn tó, egymáshoz jó közel van.
Ez egészen a Natural Bath-ig menő utat mutatja.
Aslaug azt mondja, ott minden közel van, elég lesz a két nap. De ha még a bálnanézés is benne van? Esetleg hajó Grimsey-re? Ki van zárva. Valamiről nyilván le kell mondani.
Ezért gondolom, hogy Petivel kevesebb gond lesz, megyünk, ahova megyünk, nézünk, amit nézünk, vagy ülünk otthon és beszélgetünk, amikor hazaérek. Ő egy macska, akinek minden hely egyformán jó.
Háztartást is vezettem tegnap, beüzemeltem a porszívót, ami olyan, mint Katáé, a mobil porszívó. Boldog voltam megint, hogy én már láttam ilyet, és nem ijedtem meg tőle, hogy ezzel meg mi a francot kell csinálni? Összeraktam, bekapcsoltam, töltőre tettem, és működik. Már megint valami, amit a gyerektől tanultam.
A Bogáék ágyneműjét felhúztam, eltettem az útból, hátha vendég jön hozzám!!! Ne éktelenkedjen a szoba közepén az a hegynyi ágynemű!
Megettem az utsó két szelet pirítóst, az utsó darab (lassan már lett valami íze is) camembert, aztán annyi.
Tegnap voltam még vásárolni is az autóval a Bónus-ban.
Vettem sok mindent, egyszer elvesztettem a bevásárlókocsit a boltban, valaki arrébb tolta, alig találtam meg, pedig biztos, hogy nem kezdtem volna elölről az egészet, ha nem találom meg!
Vettem spagettit meg szószt, vajat, mindenféle ízesítőket, hogy lehessen rizst enni, 98 koronás banánt, nem is rohadt, csak kicsit barna, 2 mandarint, kávét, azt a nagyon finom kávét, amit kaptam a háziaktól, amikor megérkeztem. Én mondtam, hogy van kávém, de feltétlenül be akarták mutatni az új kávéfőzőt, amit vettek nekem. hosszúkávét főz, filterpapírral, de nagyon finom. 2000 Ft volt, fél kiló. Nem borzasztó.
Vásárlás után hazaérve Kata hívott a Skype-on, Péter is ott volt, Mankát is, Pannit is láttam egy-egy pillanatra. Ettem egy barnabanánt.
Aztán bementem Krisztához a városba, megmutatta a híres hotdogost (fogalmam sincs, mi olyan híres rajta, egy hotdogos, és kész). Ettünk hotdogot, mert majd éhen haltam, aztán elindultunk megkeresni a bio boltot, ahol ő akart vásárolni. Nagyon jó kis utat tudott a sétálós utcán át, nem kellett azt a bazi nagy kanyart gyalog menni a parton, ahogy a busz jön. Ahhoz nem nagyon lett volna kedvem.
Út közben elsétáltunk a templom előtt, zárva volt, de azért csak felpillantottam rá. Na, pl ennek a hegyibe is érdemes volna fölmenni Bogáékkal, biztos jó kilátás nyílik onnan Reykjavíkra és tovább.
A templom terén van a legnagyobb reykjavíki (és gondolom egyben izlandi) szakképző iskola. Többféle szakmát oktatnak, felnőtteknek és fiataloknak egyaránt. Bekukucskálva az ablakokon fodrászokat és asztalosokat lehet látni.
Majd szerzek valami protekciót, hogy egyszer bemehessek.
Kriszta megmutatta a munkahelyét, a régi belvárosi részben van. Menetben találkoztunk egy ELF sziklával, alább a képe és a hozzá tartozó saga.
Kaptam sült kolbászt vacsira, amihez én vettem a bagettet a bio boltban, meg ovisteát.
Utána meg elindultunk a Rosa Fraenka szervezte filmvetítésre, és megnéztük a But I'm a Cheerleader! című filmet, amit beszélgetés követett, de nagyon késő volt, eljöttünk. Nem tudom, hogy a magyar fiatalok összegyűlnek-e még ilyen klubokban késő esténként, és megváltják-e még a világot filmklubok, esetmegbeszélő csoportok stb-k keretein belül (40 évvel ezelőtt másból se álltunk ki), de ez az volt, biztosan. Főleg amerikai, főleg nagyon fiatalok ültek a helyiségben, ami kicsi volt, olcsón berendezett, tea, kávé termoszokban, meg pattogatott kuki. Volt, aki otthonosan mozgott, volt, aki most jött először, mint pl mi is, senki nem bámult meg, természetes volt nekik, hogy jöttünk, és kész. Ez egy feminista szervezet itt, Reykjavíkban, és a film kapcsán kezdeményeztek beszélgetést különféle gender issue-król. A film különben mulatságos, karikatúra, érdemes megnézni.
Persze olyan későn értem haza, hogy lekéstem Petit, aki beszélgetett volna velem, ha otthon lettem volna, ettől kicsit szomi lettem.
Néztem egy kis BK-öt, de mivel folyton megállt, hagytam a fenébe, lefeküdtem, olvastam.
Tegnap éjjel áramszünet volt! De izgi! Töksötét lett, és valamitől tök csönd is. Nem tudom, mi lehet az, ami lármázik, amikor nincs áramszünet, de valahogy nagyon nagy csönd és sötétség lett. De hamar elmúlt.
