Három hónappal ezelőtt ültem le ehhez az asztalhoz először. Azóta annyit írtam, mint amennyit egész életemben, szakdolgozatokat, előadásokat, diplomamunkákat, mások szakdolgozatait és diplomamunkáit, újságcikket, riportot, tanulmányt stb.-t összesen nem.
A három hónap alatt jobban megtanultam angolul, mint amennyire nyolcadik után tudtam, akkor tudtam a legjobban.
A három hónap alatt sokmindent tanultam, még többet tanulhattam volna, szereztem barátokat (és attól félek, ellenségeket is), érdekes lezárás ez a mai éjszaka.
4-kor kellene kelni holnap (ma) reggel, 5-kor indulni, 6-ra ott lenni autó leadva, bőröndök elhúzva a hóban a check-inhez, nem összeveszve, nem elaludva, nem elveszítve, nem kétségbe esve, inkább nem fekszem le. Írok még egyet, egy búcsút.
Az után a mínusz 20 után nagyon nagy kalandra nem vállalkoztunk már. Munka is volt jócskán az utolsó hétre, miért pont Izland volna más, mindent az utolsó pillanatban csinál az ember. Akár izlandi, akár magyar, vagy hottentotta. Az ember.
Maradt a búcsú mindentől, ami itt volt, jó volt, kedves és szép, fagyos és forró, új és finom, helyek, kaják, emberek. érdekes, azt hiszem életemben nem voltam még ehhez hasonló helyzetben: lezárni egy negyed éves szakaszt. Otthon is eltelik az ősz, belefordul a télbe, de mindig azt szoktuk mondani, hogy amint megvolt az évnyitó, már mindjárt Karácsony van. Most meg kétszeresen is így volt igaz: szeptember 13-án jöttem, és már december 12-e van. Összegzés, nem csak hivatalos, hanem személyes is, lezárás, nem csak hivatalos, hanem személyes is, mérleg készítés ugyanúgy.
Végig szerettem volna járni a kedves helyeket, de még mindig találtam újakat: ez pl Reykjavík legrégebbi fája. Csak úgy nő az utcasarkon, egész jól van, parkolnak körülötte autók, nem csinálnak nagy faxnit belőle, hogy valami 400 éves, mondja a mellette lévő tábla. (Jó, nekünk is van négyszáz éves fánk, tudom, de hogy ez ennyi idő alatt se fagyott itt meg, az azért eléggé csoda!)
Lilja barátom színdarabjának a plakátja, aminek láttam a bemutató előtti főpróbáját (mint az előadás), egy büdös kukkot nem értettem a szavakból, mégis valahogy megfogott az egész így visszagondolva, nem ott akkor rögtön, de a megszépítő messzeség (majdnem 6 hete!!!!) örömmel tölt el, hogy láttam. A Tjarnabio-ban, a Tjörnin partján, Rvík kellős közepén egy kicsi, alternatív színház. Nem mertem kocsival menni, hogy biztosan nem lesz parkoló. :))))))))))))
Búcsúzás közben betévedtem Rvík Városházába, aminek az aulájában egy óriási Izland térképet állítottak ki, hegy és vízrajzi térkép, látszik a képen. A városháza a TjörninBEN van, a tóban, amint a képen is látszik, az ablak a tóba néz, nem a tóra, a tóba. A tó befagyott, most meg már nagy hó is borítja a jeget. A városházán karácsonyfát állított Rvík minden városrésze és maga 101 is, ő a legfényesebbet. A karácsonyi képeket külön webalbumba tettem föl a Picasa-ra. Azért fényképeztem ennyi Karácsonyt, mert nagyon szépek a kivilágítások, de ezt már mondtam. A sötétség ellen fegyverzik magukat fel a színes, vagy aranyszínű (én azokat szeretem a legjobban) fényekkel az elképzelhető összes helyen.
https://picasaweb.google.com/104734796439408603225/Karacsony
I think this one doesn't need any comments. In puffin we trust.
Az, hogy az egyik pillanatban esik a hó, nem esik, zuhog, nem jelenti azt, hogy a következőben, ugyanott, ne lenne egy képeslap gusztustalanul rózsaszín naplementével, Rvík jelképével, a Hallgrimskirkja-val, a két perccel előbb elállt hónak köszönhetően alig turistásan. Ritka pillanat! “If you don't like the weather, just wait 5 minutes.”
A képen a kedvenc könyvesboltom, az Eymundsson, a hóesés és a városi fogház is látható. A kövekből épített épület a vizsgálati fogságot töltők intézménye, Rvík fő-fő utcáján! Miért pont ez a része az államszervezetnek ne lenne informális, amikor minden az?
A "Libák" címmel ellátott (FB-on komoly sikert aratott) fotó az előzőt követő kb negyed órában készült, semmi hóesés, semmi eső, viszont ismét némi naplemente a befagyott és behavazott tavon. Ugyanitt a Hattyúlábnyomok a hóban című.
Látható, remélem, hogy elég hideg van, nem mondom, hogy zord az időjárás, mert ez így nem volna igaz, hiszen a zordba nem fér bele se napsütés, le naplemente, se egy jó kis óceánban fürdés a sötétben, Nauthólsvík-ben, ahol a piros fürdőruhás opus készült.
Márpedig a búcsúsorozatba az is benne volt, hogy KÉTSZER megfürödtem az óceánban filmezés nélkül, mert az operatőr nem emelkedett ki a forróvizes medencéből.
Másnap tovább búcsúzkodás, újabb kétezer fénykép ugyanazokról a dolgokról, amiket már hatszor eddig. Csak éppen talán nem a hóban, nem az esőben, nem a naplementében, nem hétfőn és nem kedden. Pl. a kedves Babalú, ahol a teraszon lehetett meginni a kávét, amiből ha nem volt elég az a fél liter, ami a bögrébe fért, újra tölthetted (volna). 
A terasz összepakolva, a széktornyok hó alatt. A Mikulás a rénszarvasokkal a teraszon helyettem.
Nem mulasztottuk el a legkedvesebb uszodánkat is meglátogatni. Itt mindenkinek van kedvenc uszodája, mint Londonban pub-ja. Három hónap elég arra, hogy az ember válasszon, bár elég nagy a terítés. Volt gyalogra uszi, kis autózásra, nagyobb autózásra, és bent Rvíkban, az azért fél óra innen. Mi a kis autózásnyit választottuk. Sétálva is nagyon kényelmes lenne kicsit barátságosabb időjárási körülmények között, mert ugyan megtanultuk, hogy fagyott, vizes hajjal a forróvízben ülés nem veszélyes, és nem egészségtelen (egy országnyi - bármilyen kicsi országnyi - ember nem tévedhet).
Itthon még egyszer ettünk halat, lazacot és nem lazacot, ezúttal nem fényképezve le őket, csak megeve, igen éhesen az uszi után. Hozzá lehetne szokni. Uszi (kb 800 Ft-ért), utána halva csora (nem 800 Ft-ért), de legalább egészséges. Vagy nem, mert én megint nem tudtam hajnal 4 előtt elaludni. Azt mondják, nincs köze a halhoz, hanem ahhoz van köze, hogy 11 előtt nincs világos, nagyon nehéz megszokni.
Speciel hétfőn 8-kor (!) keltem, mert reggelizni mentem a lányokkal, Áslaug és Gudrun - nal ide a szomszéd kávéházba. Éjszaka. Nevetséges. Jót beszélgettünk, de nem búcsúzkodtunk, mert a búcsú az emberektől ma volt (azaz tegnap) délután 2-kor.
Még az előző uszihoz csináltam egy képet, amit összetársítok egy másikkal, aminek szintén nagy sikere volt a FB-on. Téli lábnyomok Izlandon: hattyak és emberek. MEZÍTLÁB A HÓBAN!!! A hattyú esetében még csak, csak...
Ma délután összeült az egész vendéglátó stáb, hogy elbúcsúzzanak tőlem. mindenki angolul beszélt, érdekelte őket a véleményem, elmondták a terveiket, azt mondták, visszavárnak. Nem ragozom a dolgot, elég nehéz volt elköszönni, meglepő erősséggel megszerettem őket. Egyenesek, őszinték, vidámak, céltudatosak, jó iskolát csinálnak.
Azt hiszem.
https://picasaweb.google.com/104734796439408603225/Bucsu1312
