Vannak dolgok, amiket elfelejtek, később eszembe jutnak, de ha visszamegyek egy-egy bejegyzésbe, és utólag beleírom az elfelejtett gondolatot, egyrészt szétesik a bejegyzés (nyilván nem az enyém, hanem a blogspot hibája), másrészt már nem jut el senkihez, hiszen azt a bejegyzést már olvasta (ha olvasta), minek klikkelne rá még egyszer.
Ezért most egy csakúgy-ot írok.
Azt, hogy Magga Pála azt mondta, naná, hogy a magyarok nem 100%-ban tanulnak meg angolul, hiszen több, mint 10 millióan beszélik az anyanyelvüket, így nincs szükségük egy másik nyelv megtanulására, talán már mondtam.
Azt vajon mondtam-e, hogy Izlandon nem csak bálnalesre (Whale watching), hanem Puffin Watching-ra is be lehet iratkozni. A Vestmannaeyjar-t sokszor Puffin Island-nak is nevezik, mivel óriási költőhelyük van ott ezeknek a madaraknak. El is vittek a kollégák megmutatni a költőhelyet, egy óriási hegyoldal, de sajnos már egy puffin sem volt ott, az évnek ebben a szakaszában.
Visszaérve leültünk a tanáriban, beszélgettünk. Kérdezték, hol jártam, mit láttam. mondtam, elmentünk megnézni a puffinokat, de sajnos nem láttunk egyet sem. Erre az egyik tanárnő mondja: gyere el hozzám, nálam tele van vele a fridzsider.
Annak ellenére, hogy tényleg evési céllal vadásszák őket, ezen a mondáson mindenki nevetett.
Ma bementem a helyi bankba (Islandsbanki), hogy így 10 nap után végre a kezembe vehessek némi helyi fizetőeszközt. Gondoltam, beváltok 30 euro-t. Ugyanis mindenhol, de még a hot dog stand-nél is kártyával fizet mindenki.
Ez a kép tárult elém a bankban:
Hogy amíg várakozol...
Szép pénzt kaptam. Úgy értem esztétikailag szépet. És részben meg jó nehezet is, sokat.
Be is mentem egy ápisz-ba filctollért. Most először fizettem pénzzel, mióta itt vagyok. Vicces.
Hazafelé lefényképeztem ezt a kis oszlopot, mert mindenki azt mondja, itt minden szürke:
Esik, ma először felvettem a gumicsizmát, abban mentem sétálni. Nincs hideg, csak kicsit vizi minden.
Ma kaptam egy egész hétre előre activity plan-t, nagyon örülök neki, mert az elmúlt 10 nap nem tűnt elegendőnek arra, hogy az "ej ráérünk arra még" izlandi változatát eltanuljam.
Sikeresen felvettem a kapcsolatot a helyi Oktatási Minisztériummal is, remélem, kapok hamarosan időpontot a látogatásra, és lehetőséget egy eszmecserére is.
Egyelőre úgy látom, itt mindennek, amit mi tudunk, és nagyon tudunk, volna értéke: táncterápiának, alapozó terápiának, zeneterápiának, kézműves foglalkozásnak. Gyümölcsöző kooperációra, kapcsolatépítésre látok tág lehetőséget.
De még csak 10 nap áll mögöttem, és alig 4-5 iskolalátogatás.
Enni kéne, de nem megy. Ma még egyáltalán nem sikerült enni, lehet, hogy bemegyek a városba Krisztához, együtt talán jobban megy.
