Csak őszintén, nem szépítve a dolgot: halálhangulatban voltam ma délelőtt. Elindultam, visszafordultam, semmihez a világon nem volt semmi kedvem, pedig úgy süt a nap, hogy meg lehet vakulni. Ha van olyan, hogy szikrázó napsütés, akkor ez most tényleg szikrázik. És mégse. Vagy mégis. Túl sokáig aludtam (este nem tudtam elaludni, mert 5 óra körül megittam egy amcsi icetea-t, amit abban a boltban vettem, ahol nem lehetett szendvicssütőt kapni, pedig azért mentem oda), ezért aztán fél 11-kor ébredtem föl, úgy éreztem, kimaradtam valamiből, összekapkodtam magam, aztán meg visszajöttem, mert valahogy semmi se volt jó.
Az ablakom alól egy óriási emelőtargonca elvitte a jó kis kőrakást, aminek a szélén ülve lehetett kávézni meg cigizni. Most tessék, már ez sincs. Egy darabig néztem az embert a függöny mögül, irtóra szerettem volna segíteni neki felrakni a köveket, de nyilván ciki lett volna. Úgyhogy megvártam, amíg mást csinál, és kiosontam, hogy elindulva legalább leülök egy padra, és végre rágyújthatok. Végre rágyújtottam, nem lett jobb. Mi a rosseb bajom lehet, nem tudtam rájönni. Nem volt mára dolgom semmi, vasárnap van, Krisztának itt vannak a lányok vendégségben, tegnap este is hívtak, nem mentem, nyilván már akkor volt valami bajom.
És akkor eszembe jutott, mitől lehetne jobb kedvem. El kellene kérni az egyik biciklit a családtól, ahol lakom, és ebben a gyönyörű időben bringázni egy jót, mint otthon. Már a gondolattól is jobb lett a kedv, de azért annyira nem, hogy föl merjek menni, becsöngetni, és elkérni. Tipródtam egy darabig, odaóvakodtam a lépcső alatt tartott bringákhoz, megnéztem, melyik lenne jó nekem, és hogy pont annak nem lapos-e a kereke. Van egy fehér Schwinn lánybicikli, kerék se lapos, nem tűnik túl bonyolult váltórendszerűnek, egy életem, én elkérem. Persze azért odáig nem vetemedtem, hogy fölmenjek: küldtem Axelnek egy sms-t, hogy vajon kölcsönkérhetem-e egy órára a fehér bringát. Azonnal válaszolt, hogy az Lara biciklije, aki azt mondta, hogy igen.
Elindultam vele, jó alacsony volt az ülés, de el akartam tűnni a látótérből. Amint ez sikerült, fölemeltem az ülést, tök egyszerűen, és mostmár pont olyan volt, mint az enyém. Pulóver, alatta Boga fehér polárja, alatta trikó, kesztyű, sál. Hátamon a hátim, lehet menni világnak.!
Magad uram, ha szolgád nincsen alapon fényképeztem, amint biciklizek.
Elindultam végig a város óceánparti útján egészen messzire, ahol a hivatalos világító torony van.
Onnan nincs tovább sehova, de ide fel lehet menni, két pad várja az embert, sehol egy lélek. Illetve messze elnézve jól lehet látni a golfozókat egy óriási golfpályán, amiből nagyon sok van Izlandon. Messzire látni az óceán fölött a tiszta időben.
Hát, ha este is mernék biciklizni, érdemes volna kijönni ide, mert ha volna északi fény, innen biztosan lehetne látni. Mára - most először, mióta itt vagyok - nem LOW a valószínűsége, hanem MODERATE, közepes. De ezen a bringán nincs lámpa, gyalog elég messze van, meg amint lemegy a nap, nagyon hideg lesz. Most is, ahol árnyékban voltam kénytelen tekerni, jó hideg volt, csak a napon volt ilyen meleg.
Innen visszamentem a városon át a másik irányba, elhagyva Hafnarfjördur-t egészen Gardabaer-ig bicikliztem. Jó két, két és fél órát voltam kirándulni. Közben megkérdeztem Axelt, hogy nem baj-e, ha tovább maradok, nem kell-e Laranak a bringa, mire írta, hogy három hete rá se nézett, ne aggódjak.
Aztán hazajöttem, kicsit el is fáradtam, mert azért jócskán vannak emelkedők, ha az ember elhagyja a part vonalát, és nagyon éhes is lettem, mert reggel a vacak kedv miatt semmit sem ettem. Ja, jut eszembe, megpenészedett a kenyér, ami eredetileg sem volt százas, úgyhogy ha akartam volna se tudtam volna reggelizni. Nem is akartam. Hazahoztam tehát a biciklit, és úgy, ahogy voltam, elindultam gyalog a két megállóra lévő közértbe ebédért. Azért nem a biciklivel vásároltam, mert nem volt lakatom, ami biztosan nem is kell, de nem mertem volna kint hagyni a gyerek bringáját.
Jó kis séta volt az is hegynek föl a napon, cseppet se fáztam, kabát nélkül! Vettem megint 10 db gyömölcsöt 390-ért, mint első vagy második nap, csak most bővült a felhozatal: 3 féle alma, 2 féle narancs, kiwi, körte volt a lehetőségek között. Meg vettem egy csomag - talán 30 dk - savanyú káposztát, hogy csinálok belőle salátát, eléggé hiányzik már valami nyers, egy bagettet, céklát találtam üvegben, olcsót, meg mustárt is és tojást. 12 van a dobozban. Olyan viccesen hosszú a doboz! :)
Itthon gyártottam carbonara spagettit, mert bacont is vettem, és jól belakmároztam belőle.
6 óra van. És akkor most mit csináljak? Néha a szabadság is tud az ember agyára menni.
