Déli 1 órára mentem a Harpa Központba, Hjallastefnan szokásos, őszi konferenciájára, ahova meghívást kapott az iskolafenntartó szervezet összes munkatársa, közel 500 ember. Mivel óvodákban, iskolákban dolgozó pedagógusokról és munkájukat segítő dolgozókról van szó, zömében nők voltak jelen. Voltak azért férfiak is, kb annyian, mint Pesten lennének egy hasonló rendezvényen. Annál kicsit többen.
A konferencia célja az, hogy a hosszú nyári szünet után, visszarázódva a mindennapokba, a tanévből eltelt már 6 hét, összejöjjön mindenki, és egy ünnepélyes összetartás keretében nyissák meg az új évet lelkesedést, kedvet, az együvé tartozás érzését, nyújtva egymásnak.
Jókedvűen gyülekeztek az aulában, a gyönyörű büfében ebédeltek, kávéztak, beszélgettek. Hamar találtam ismerősöket, iskolavezetőket, ahol már jártam, tanárokat, akikkel együtt nevetgéltem a tanárikban, és persze Axel és Gudrun és Aslaug és Magga Pála és Boas, a legközelebbi barátok.
Amikor bementünk az előadó terembe (ahol az első sorban foglaltak nekem helyet), mindenkinek kis barna papírzacskó volt a székén. Benne két csoki, egy doboz ánizsos cukor, egy mentolos cukorka és egy kicsi, keménypapír cédula, rajta KEX. Nem tudtam, mi az, de nem bántottam, az egyik csokit azonnal megettem, jó éhes voltam. A terem Hjallastefnan színeivel, piros-kékkel volt feldíszítve, nagy színpad, tágas nézőtér, technika ezerrel: kivetítő, hangfalak, mikrofonok és mikroportok, kinek mi.
A bejáratnál nagy kosár, benne izlandi víz kis palackokban, veszel, amennyit akarsz, iszol, mert inni kell. Ezt a vizet meg még érdemes is.
Aslaug nyitotta meg a rendezvényt, Minden izlandiul folyt persze, de már nem zavar. Ugyanúgy, ahogy Skagaströndben, most is minden másra tudtam figyelni, hiszen a szöveget úgysem értettem. Mozgásokra, hangsúlyokra, reakciókra. Rendkívül érdekes volt. Sok filmet is készítettem, majd amikor az Egyesületnek beszámolok, lejátszhatom nekik őket remélem.
Magga Pála volt a díszelőadó, de egyéb előadások is elhangzottak. A csapat volt, akit szeretettel és figyelemmel, volt, akit rajongással fogadott. Csapatszellemből biztosan csillagos ötös jár. Sokat is tesznek érte, külsőségek és belső tartalom átadása által egyaránt.
Zeneszámok tarkították a délutánt, egy tantestület táncolt, két lány gitárral énekelt, arról, hogy ők lányok (?), és végül egy középkorú úr gitárral megénekeltette a közönséget is egészen addig, amíg végül fel nem hangzott Hjallastefnan "himnusza", melyet együtt énekelt az egész előadóterem. Szintén meghallgatható teljes terjedelmében a filmen, amit készítettem, de ide nem fér el.
Amikor véget ért a konferencia "hivatalos" része, a tömeg elindult a KEX irányába. A KEX egy szálloda aljában lévő romkocsma, hogy világosan érthető kifejezést használjak. nem is rom, inkább retro. A kis KEX cédula arra szolgált a barna papírzacskóban, hogy átadva a pultosnak, az két alkalommal (letépve egy-egy sarkot a kis papírról) inni adjon a cédula tulajdonosának. Hamburgert is kapott mindenki, retro zene szólt, egy női együttes játszott régi, főként amerikai slágereket, mint a Sugar, sugar pl. A Lányokkal ültem a pultnál,
jól éreztem magam, de aztán eljöttem, mert nem akartam, hogy miattam ne tudják felszabadultan érezni magukat, hogy úgy érezzék, vigyázniuk kell rám, vagy szórakoztatni engem. Megbeszéltük még, hogy a jövő héten Boas-zal fogok a minisztériumba illetve az SSSK (Izlandi Független Iskolák Szövetsége) látogatást tenni, van egy meghívásom a minisztériumba Váczy Zsuzsa közbenjárásával (köszi), illetve annyi iskolába megyek, ahányba akarok, mostmár tényleg mindenki ismer, nem vagyok idegen többé.
