Ugye jó kis cím?
Az AME hosszú évek óta minden hónap utolsó csütörtökjén "Igazgatói Csütörtök" néven kis konferenciákat, fórumokat, értekezleteket tart.
Na, ma Igazgatói Csütörtökön ültem én is, 16 Hjallastefnan intézmény vezetőjével a fő irodában. Körülülték a nagy asztalt, és beszélgettek, hallgattak, kérdeztek, vitáztak, válaszoltak, közben elfogyasztották az asztalra készített finomságokat.
Eszembe jutott az én kis egyesületem, ők is ott ülnek most az AKG nagytanárijában, vagy a színházteremben, remélem, ennél azért többen!
Két fontos dolgot is megtudtam: Ma 24 éves a szervezet.
Ma Izlandon országos tudáspróbát írnak a gyerekek izlandi nyelvből és még egy tárgyból. Izgulnak miatta, de alig várják az eredményt. Amikor ez első ilyen hasonló tesztet íratták az országban a gyerekekkel, mindenki azt mondta, hogy a Hjalli Gyerekek úgysem tudnak semmit, ezekben az iskolákban csak szeretgetik, de nem tanítják a diákokat. Az első eredmény országos 5. helyezés lett, azóta minden évben az első 2-3 hely egyikét csípik meg.
2 évvel ezelőtt, a 22. születésnapra készítettek egy kiadványt, melybe összegyűjtötték az első iskola alapítása óta megjelent összes újságcikket, és egyéb sajtóterméket igen díszes, drága kiadásban, fakszimile minőségben.
Hjallastefnan Headquarters-ből munkaebédelni indultam, Magga Pala-val találkozandó. Egy organikus kajákat áruló helyen ettünk, halat, aki esetleg elmulasztotta megtekinteni a FB-on, itt is közreadom.
So: I ate fish! Mindenki, aki kommentálta a képet, azt mondta, ez lazac. Nekem azt mondták, ez a tengeri pisztráng, de tőlem lazac is lehetett.
Módom volt Magga Pala-val egy kicsit a terveimről beszélni: hogyan lehetne civil és pedagógiai kapcsolatot, kooperációt építeni Hjallastefnan és az AME (Magyarország) között.
Több ötletem is volt, leginkább a dylexia kezelés, megelőzés érdekelte: komoly, általános probléma Izlandon, megelőzés, korai felismerés, szűrés pici korban nincs még itt. Nekünk meg van. MP örvendetesnek találta, hogy a Hjalli modell rendszerében 2 évestől kerülnek a gyerekek a szárnyaik alá, így hamar meg lehet állapítani, és korrigálni az esetleges dyslexiát és egyéb tanulási nehézséget. Nekünk nagyon sok mindenünk van, ami itt még nem nagyon, alternatív pedagógiai megközelítések terén. Van néhány Waldorf iskola, még nem találkoztam velük, de fogok. Egyéb alternatívról nem hallottam még.
Ebéd után (hosszú ebéd volt) vendéglátóm autóját mosattuk le, muris volt az autómosó, nem a kefék mennek az autó mellett, állnak, és az autó meg végig közöttük. Biztos van ilyen otthon is, én még nem láttam. Valami mészféleség borította be egy rossz helyen parkoláskor, azt kellett lepucolni. MP angolul beszélt a mosóval, utóbb kiderült, hogy lengyel volt a fiú.
Autómosásból - ki se lehetne találni - iskolát látogatni mentünk.
A kép ékes bizonyítéka, hogy tényleg ott voltam. :)
Itt sikerült lefényképezni a dekorálatlan falakat.
Amikor az ebédnél ezt szóvá tettem, MP elmondta, hogy véleménye szerint túl sok benyomás éri a gyerekeket, ezért romlik a koncentrációjuk. Az iskola ne akarjon "otthon" lenni, otthon az otthon, iskola az iskola. Azért felírogatta, amiket mondtam, azt mondta, neki fontos a véleményem. Hiszen mondták a legelején, hogy a vendég szeme a legjobb tükör, amiben megláthatják magukat, hibáikkal együtt.
Az iskola egy erdő mellett épült, előre gyártott elemekből, ami jó, mert épp most tették ki a szűrüket erről a telekről, így helyet keresnek maguknak valahol a környéken, szétszedik, és összerakják máshol az iskolát.
Sajnálni fogják az erdő melletti kertet, ahol a gyerekek szabadon játszhattak, bár erős kerítések védték őket itt is.
Innen visszamentünk ez ebédhelyre a kocsimért, és EGYEDÜL meg kellett találnom az esti értekezlet helyét, egy állami iskola kibérelt színháztermét, ahova 80 új beszálló Hjalli pedagógust vártak bemutatkozó eligazításra. Odataláltam (navigátorral nem nagy kunszt, anélkül viszont lehetetlen), kicsit korábban értem oda, mint kellett volna.
Valóban összegyűlt 80 ember, néhány kivétellel mindannyian ettől a tanévtől kezdve dolgoznak valamelyik iskolában, óvodában, tehát nem ismerik még jól az elveket, módszereket, elvárásokat, jogokat és kötelességeket. Az leső előadást Gudrun tartotta, egy-két szó kivételével semmit nem értettem, amikor az előadó megemlítette Ungverjaland-ot, kedvesen integettem, láthatták, hogy követem az előadást.
Sok nevetés, érdekes hanglejtések, érdekes metakommunikáció, abból se sokat lehet érteni. Túl nagy mozdulatok, túl széles mosolyok az én ízlésemnek, de itt tökéletesen ült minden. Elképzeltem egy közgyűlésen egy ilyen előadást, nem biztos, hogy sikerem lenne.
Az első előadás után szendvicsek vártak a folyosón, fél óra szünet.
(Ezen a képen még nem érkezett meg mindenki, tényleg tele volt a terem.)
A szünet után MINDENKI visszajött, senki nem ment haza, pedig este 8 óra volt. Amikor MP megérkezett, nagy tapssal, ovációval fogadták, megtartotta szokásos vidám bemutatkozó előadását, majd távozott. Ekkor éreztem úgy, hogy én is leindulhatok.
Nagyon fárasztó nap volt. Jól esik itthon ülni, a http://vefutvarp.visir.is/player/#/gullbylgjan-t hallgatni (izlandi oldies rádió), és írni, nem beszélni, nem figyelni másra.
