Aslauggal és Gudrunnal indultunk reggel hn7-kor a Vestmann Islands-re, a Leikskólinn Sóli-ba.
Nagyon kedves, nagyon vidám, nagyon professzionális lányok. Összefogják, támogatják Hjallastefnan iskoláit, óvodáit.
Megint egy akkora autó, hogy alig bírtam bemászni. Lépcsőre kell fellépni, megkapaszkodni a plafonból lógó fogóban, és úgy.
És KOMP a szigetre!
40 perc az Atlanti Óceánon. Ragyogó napsütésben, jó erős szélben. Gyönyörű látvány.
Ebbe az iskolába, azon felül, hogy Aslaug minden szerdán meglátogat egy-egy intézményt, azért mentek, mert a csupán egy éves iskolába érkező új pedagógusoknak szükségük volt Gudrun "eligazítására". Mintegy 3 órás, vetítéses előadása nagy siker volt, kérdések, hozzászólások követték. A tantestületet, annak ellenére, hogy az értekezlet délután 5-től este 8-ig tartott, minden érdekelte, amit hallott, látott, sőt, bensőséges beszéélgetésbe torkollott a hivatalos látogatás. Mit, hogyan, miért csinálnak a Hjalli iskolák úgy, ahogy. Fiatal, még tanuló szakemberek kerültek ennek az évnek az elején a főként bölcsődés korú gyerekek intézményébe. Szükség volt annak megismertetésére, hogy valójában mire is szerződtek.
Az intézmény szintén csak egy éve odakerült igazgatónője, Helga, mintha mindig is egy Hjalli intézmény vezetőjeként munkálkodott volna: odavaló, adekvát, remek módon vezeti intézményét, kollégáit, és a kisgyerekeket. Emellett még arra is volt kedve és ideje, hogy körbevezessen a szigeten, mely az otthona.
Amikor a tanárok beültek a 3 órás előadásra, kirándulni indultam a szigeten, nem aggódva, hogy nem találok vissza. Felmásztam igazi tűzhányóra, lábam alatt puha láva, már nem meleg, de az anyaga még "friss", hiszen 1973-ban tört ki utoljára elsodorva magával 400 házat. Senki nem sérült meg, mert ünnepnap volt, így az összes halász otthon volt, velük a hajóik: mindenki el tudott menekülni a szigetről, mielőtt a lávafolyam elérte volna a falut.
Baj, hogy Izland nem fogta még fel, hogy túrista látványossággá vált, évről évre egyre több és több túrista keresi fel a világ szinte minden tájáról. Mindezidáig azonban nem cserélték ki a közérdeklődésre számot tartó eligazító táblákat kétnyelvűre: szinte mindenhol minden csak izlandiul van kiírva. Az is pl, hogy veszélyes útszakasz, így a tegnapelőtti óriás szélben több túrista eltűnt, mert felmentek a gleccserekhez, nem tudván, hogy ilyen időjárási körülmények között az úton tartózkodni nem ajánlatos. Izland milliókat költ az ilyen balesetek áldozatainak felkutatására, megmentésére, holott sokkal olcsóbb volna a figyelmeztető táblák kicsrélése.
Rettenetes halszag kezdett el áradni a városka utcáin. Kérdeztem persze, mi ez. El nem adott halakat feldolgoznak állati táppá, valami pogácsákat sajtolnak belőlük, és eladják.
Tehát, amikor a gyerekek befogják a szag miatt az orrukat, a felnőttek mondják nekik: vegyél csak nagy levegőket, szívd be jó, ez a pénz szaga! :)
